| kibocsátó: Mária Terézia, Habsburg (Bécs, 1717 – Bécs, 1780);ellenjegyző: Nádasdy Lipót, gróf nádasdi és fogarasföldi (Felsőlendva, 1697 – ?, 1758) ;ellenjegyző: Koncsek Bernát (Privigye, 18. század eleje – ?, 1763) |
| MEGNEVEZÉS: |
Mária Terézia magyar királynő által kiadott címereslevél Dragits Karakasevits részére. (Kelt: Bécs, 1751. március 1.) |
| KOR: |
1751. március 1. |
KELETKEZÉS HELYE: |
Bécs |
| ANYAG: |
pergamen |
| TECHNIKA: |
tinta, kézírás, festett |
| MÉRET: |
|
| LEÍRÁS: |
Az uralkodó Dragits Karakasevitsnek, a moholi sánc egykori hadnagyának, hadi érdemeiért nemességet adományoz. Az irat megnevezi feleségét, Sztoja Mediczkát és fiait is. Az uralkodó neve és címei arannyal íródtak, a címerábrázolás kék és arany festékkel készült. Mária Terézia aláírásával, valamint Nádasdy Lipót kancellár és Koncsek Bernát ellenjegyzésével.
Hozzá tartozik: "Moholi Karakasevich Dragity nemesi czímere." A családi címer későbbi (19. század végén [?] készült) nagyméretű, selyemre festett ábrázolása, kartonlapra vonva. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A budapesti antikvár aukción, 2017 júniusában felbukkant oklevélre a gyűjtőkörileg illetékes országos közgyűjtemény, a Magyar Nemzeti Levéltár tett védési javaslatot. A Bécsben 1751. március 1-én Mária Terézia magyar királynő nevében kiadott armális a korszak nemesleveleinek megfelelő stílusjegyeit és kívánalmait viseli magán. Az oklevél díszítettsége más korabeli címereslevélhez képest visszafogott, ám az alapvető jegyek megegyeznek. Az adományt a kor szokásainak megfelelően a Királyi Könyvekbe is bevezették, bár csak kivonatos formában. A Karakasevits családról csekély információval rendelkezünk. Ahogyan az a címeradományozó oklevélből és szakirodalmi helyekről kideríthető, Dragits katonáskodással foglalkozott, tiszai határőrvidéki (moholi) hadnagy volt. A későbbiekben nemesi előnévként használt Mohol település Bács-Bodrog vármegyében található. A nemesi cím elnyerését követő szokás szerint ebben a megyében hirdették ki 1751. október 5-én, Szivácon, s iktatták be az adományost a vármegye nemesei közé. (Még az 1754/55. évi országos nemesi összeírások idején is a vármegye lakója volt). Összességében megállapítható, hogy a címereslevél megismételhetetlen egyedi műalkotás, jelentős köz-, művelődés-, művészet- és társadalomtörténeti értéket képvisel, továbbá az adományozottról kevés egyéb adattal rendelkezünk, és maga az adomány is csak részben ismert egyéb forrásokból. Ezért az a magyar és egyetemes kulturális örökség, fontos hely-, család-, művészet- és társadalomtörténeti forrásértékű emléke. |
|
|
|
|
|
