| MEGNEVEZÉS: |
Gróf Batthyány Lajos képmása |
| KOR: |
|
KELETKEZÉS HELYE: |
|
| ANYAG: |
fa |
| TECHNIKA: |
olaj |
| MÉRET: |
magasság: 27.00 cm; szélesség: 21.00 cm |
| LEÍRÁS: |
Szemből ábrázolt férfi félalakos portréja, enyhén jobbra fordított fejjel, barna háttér előtt. Haja kétoldalt eláll, középen kopasz, dús szakállat visel. Díszmagyar öltözete, kacagánya prémes gallérral jobb oldalon vállára vetve látszik. Felöltőjének felső négy gombja kioldva, fehér ingének gallérja kitűrve.
A hátoldalon, a vakkeretre ragasztva kéziratos cédula: "Barabás Miklós: gróf Batthyány Lajos Magyarország első alkotmányos miniszterelnöke / gróf Batthyány Gyulától megszerezte: bárcziházi Bárczy István / la comtesse Georgette de St. Genois majd Szigethy Dániel" |
| JELZÉS: |
balra középen (függőlegesen): "Barabás M." |
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A festmény 2018 novemberében egy budapesti aukciósház kínálatában került a műtárgyfelügyeleti hatóság látókörébe, védési eljárását a gyűjtőkörileg illetékes szakértő közintézmény, a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria javaslatára indította meg. A reformkor és az 1848-49-es szabadságharc kiemelkedő személyiségét, mártír miniszterelnökét nemcsak a történettudomány, hanem a művészettörténeti kutatás is kiemelt figyelemmel kíséri. Portréit a szakkutatás négy típusba sorolja. Ezek közül – jól beazonosíthatóan – Barabás Miklós Gróf Batthyány Lajos portréján a nemzeti vonatkozásokat hangsúlyozta. A reformkor divatirányát követő, nemzeti viselettel egybekötött politikai reprezentáció miatt a mű politikatörténeti emlék is. Az európai hagyományoknak a patriotikus hazai hagyományokkal való egyesítése tükröződik. A festő jeles államférfiként állítja elénk gróf Batthyány Lajost, jellegzetes magyar viseletben. A 19. század derekán a nemzeti öntudat felerősödésével számos olyan mozgalom indult, mint amilyen a Védegylet is, ahol a magyar nemesek és polgárok példát mutattak a nemzeti érzések kifejezésében, ezek között például a nemzeti öltözetet hangsúlyozták ki. Batthyány Lajos és felesége, Zichy Antónia a reformkori magyar társasági élet hangadói voltak, több ebből a szempontból kulcsfontosságú esemény is hozzájuk kötődik. A reformkor divatirányzatához illeszkedő díszmagyar viselet is erről tanúskodik, de a kép magyar szerzője és keletkezésének feltételezhető ideje is. Különös fontossága volt ekkor a színeknek is: a sötétzöld bársony felöltő, a fehér ing és a piros karszíj a nemzeti trikolort idézi. Bár maga a festmény a művész által megírt emlékezésekben és maga által összeállított életmű katalógusban egyértelműen nem azonosítható (csupán feltételezhető két tételnél is az azonosság), de ez értékéből nem von le. Barabásról tudjuk, hogy a Batthyány család több tagját, és a miniszterelnököt is több ízben megfestette. A művésznek több, kétségtelenül hiteles művét is számon tartja a szakkutatás, melyekről a festő nem emlékezett meg. A portré eredetiségét a művészi kvalitáson túl, annak provenienciája is jelentőssé teszi. A kép hátoldalára ragasztott cédula szerint az ábrázolt gróf dédunokájától a festő Batthyány Gyulától került Bárczy István (Budapest századelőn volt főpolgármestere) és felesége Comtesse de Saint Genois tulajdonába. A házaspár 1950-ben politikai menedéket kért Nagy-Britanniában, a kép valószínűleg ez előtt került Szigethy Dánielhez, aki feltehetően azonos azzal a később Svájcban élő köztisztviselővel, aki 1956-ban hagyta el az országot, és Száz perc címmel jelentetett meg regényt az emigrációról. A festmény, a művész életművében és Batthyány Lajosról készült ábrázolások ikonográfiájában betöltött jelentős szerepére, kiváló művészi kvalitására, valamint származástörténetére tekintettel a magyar kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan képzőművészeti alkotásai közé tartozik. |
|
|
|
|
|
