| MEGNEVEZÉS: |
Kossuth Lajos autográf, aláírt levele Hoós Ferenc ügyvédnek "Uram!" megszólítással. (Kelt: Turin, 1870. szeptember 7.) |
| KOR: |
1870. szeptember 7. |
KELETKEZÉS HELYE: |
Torino |
| ANYAG: |
papír |
| TECHNIKA: |
tinta, kézírás |
| MÉRET: |
magasság: 20.80 cm; szélesség: 13.50 cm; terjedelem: 3.00 oldal |
| LEÍRÁS: |
Tartalma: a címzett két héttel korábban, 1870. augusztus 26-án kelt táviratban feltett kérdésre csodálkozva válaszolja, hogy mint az már közismert, és már Félegyházának, Vácnak, Kaposvárnak és Szentesnek is írta nem lép Magyarország földjére, míg az Osztrák Birodalommal „sziámi ikerségben” áll, csak akkor, ha szabad lesz, ezért az országgyűlési képviselőséget sem vállalhatja. Tudatja, hogy nem tudta értelmezni melyik választókerületből érkezett a távirat ő „Ókatizsa” nevet olvasott, továbbá „Francios hoos” és „Mertotos” áll a név és lakhely mezőben, melyet ő [Kossuth] Koos Ferencnek és Martonyosnak értelmezett. Kéri, hogy küldjön értesítést, ha megkapta levelét. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A 2016 novemberében budapesti antikvárium árverésén felbukkant, Kossuth Lajos autográf, aláírt levele Hoós Ferenc ügyvédnek "Uram!" megszólítással. (Kelt: Turin, 1870. szeptember 7.) című levélre a műtárgyfelügyeletnél a Magyar Nemzeti Levéltár tett védési javaslatot. Kossuth Lajos kézzel írt, három oldal terjedelmű levelében ismeretlenhez (Hoós Ferenc ügyvédhez) tájékoztatja a címzettet, hogy két héttel korábban, 1870. augusztus 26-án kelt táviratában feltett kérdésre csodálkozva válaszolja, hogy – mint az már közismert, és már Félegyházának, Vácnak, Kaposvárnak és Szentesnek is megírta – nem lép Magyarország földjére, míg az Osztrák Birodalommal „sziámi ikerségben” áll, csak akkor, ha szabad lesz, éppen ezért az országgyűlési képviselőséget sem vállalhatja el. A Kossuth levél és az események előzménye és következményei ismertek a történettudomány számára. Fennmaradt ugyanis Bács-Bodrog vármegye Ókanizsai választókerületének 1870. szeptember 12-én kelt választási jegyzőkönyve, melyet Wagner Ferenc választási elnök 1870. szeptember 18-án kelt kísérőlevelével megküldött Kossuthnak. A jegyzőkönyvből kiderül, hogy 1870. augusztus 1-jén lemondott Jankovich Gyula, a választókerület országgyűlési képviselője. Az 1870. szeptember 12-én megtartott választáson 655-en adták le a szavazatukat a négy képviselőjelöltre, melynek eredménye alapján az első körében Kossuth Lajos kapott legtöbb szavazatot (192), őt pedig Hoós Ferenc követte (188 szavazattal). A választási elnök ezután elrendelte a második kör megtartását, melyben a két első helyen lévő jelölt között kellett dönteni. Ekkor azonban Hoós Ferenc személyesen megjelenve a választási bizottság előtt „egy Turinban kelt távsürgönyt, és éppen akkor az ókanizsai postamester által neki a választás helyszínén kézbesített Turinban, folyó évi szeptember 7-én kelt eredeti Kossuth Lajos aláírásával ellátott levelet adott át Opitz Sándor helyettes elnök úrnak azon kérelemmel, hogy miután a levél tartalma szerént Kossuth Lajos az ókanizsai követjelöltségről határozottan lemondott, ő (Hoós), mint Kossuth után legtöbb szavazattal bíró követjelölt nyilváníttassék e kerület országgyűlési képviselőjévé.” A választási bizottság nem tudott az eljárásról dönteni, ezért mind a sürgönyt, mind a levelet felterjesztette az országgyűlési képviselőháznak, viszont ezt követően megtartották a szavazás második fordulóját, mely a következő eredménnyel zárult: 368 szavazatból 317-et Kossuth Lajos kapott, Hoós Ferenc 51-et. A szóban forgó levél tehát az, amit Kossuth Hoós Ferencnek küldött, s amit felterjesztettek a képviselőházhoz. A levél ennél fogva az 1867. évi Kiegyezést követő magyar politikai helyzet érdekes dokumentuma, mely rávilágít a helyi választási küzdelmekre is. Maga a tény, hogy Kossuthot közismert álláspontja ellenére indították egy időközi országgyűlési választáson – sőt, meg is nyerte azt – mutatja, hogy Kossuth személye már ekkor mitikussá növekedett az ország szemében. A levél létezésére és tartalmára más források csak utalnak. Kossuth levele a magyar politika- és párttörténet, valamint Ókanizsa és Martonos történetének, továbbá a Kossuth-kultusz kialakulásának, valamint a Kossuth filológia ritka, pótolhatatlan, más forrásból megismerhetetlen egyedi dokumentuma. |
|
|
|
|
|
