| MEGNEVEZÉS: |
Dunaújvárosi Nemzetközi Acélszobrász Alkotótelep műtárgyai (63 db), 1974-2003 |
| KOR: |
1974-2003 |
KELETKEZÉS HELYE: |
Dunaújváros |
| ANYAG: |
acél, krómacél, vas |
| TECHNIKA: |
|
| MÉRET: |
|
| LEÍRÁS: |
Nyilvánosan is megtekinthető őrzési helyük: Dunaújváros közterei, illetve a Duna-parton kialakított teraszos park-rendszer.
Összesen 63 db, 1974 és 2003 közötti időben készült szobrászati alkotás.
A védetté nyilvánított tárgyegyüttes elemei: műtárgy-nyilvántartási azonosító: 300226-300241, 300243-300249 300251-300261, 300264-300280, 301044-301055. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
Az alkotótelepi mozgalom kezdetei az 1960-as évekre tehetőek. A Dunaújvárosi acélszobrász alkotótelepnek egyértelmű előzménye a székesfehérvári Könnyűfémben, 1967-ben rendezett szobrász-találkozó. A találkozón a szakma nagymesterei – Schaár Erzsébet, Vilt Tibor, Varga Imre, Laborcz Ferenc és Szebényi Imre – kaptak lehetőséget arra, hogy egy nagy ipari vállalat összes gépét és minden nyersanyagát tetszésük szerint használva, a gyár munkásainak és technikusainak közreműködésével elkészítsenek néhány szobrot. Az eredmény – amit annak idején filmesek és tévések is dokumentáltak, és a és a fehérvári István Király Múzeum ifjú művészettörténészei, Kovalovszky Márta és Kovács Péter kísérték figyelemmel – igen bíztató volt: Vilt Tibor ott és akkor készítette el a '68-as Velencei Biennálén bemutatott monumentális alumínium szobrait. (Dorottya, Kategóriák, Üdvözlet Velencének), de a többieket is inspirálta a gyár gépparkja, és lelkesítettek a velük – lehetetlent nem ismerve – együttműködő munkásbrigádok és technikus csapatok. A folytatást a szimpozionok és alkotótelepek mozgalmának itthoni és nemzetközi kibontakozása hozta meg: kőszobrász telep alakult Villányban, keramikus telep Siklóson, textilművészeti Velemben, faszobrászati Nagyatádon, festői a Hortobágyon, grafikai Makón stb. Dunaújvárost 1974-ben érte el az alkotótelep-alapítási hullám. Az alkotótelepi munkához az anyagi és technikai bázist kezdettől fogva a Vasmű biztosította. A telep létrehozását minden valószínűség szerint szorgalmazták a hatvanas évek közepétől a frissen épült dunaújvárosi műteremlakásokba telepített ifjú alkotók is. Az Acélszobrász Alkotótelep, akárcsak a többi művésztelep és szimpozion, az alapítástól fogva "törzsgárdát gyűjtött" magának. Akit megkapott az alakítható acél és a nehéz gépekkel végezhető munkálás varázsa (mint Szőllősy Enikőt, Trombitás Tamást), vagy aki számára Dunaújváros nyitotta meg a kisplasztikák mellett a nagy méretű munkák létrehozásának lehetőségét (mint Galántai Györgynek), az újra meg újra pályázhatott. A korra jellemző módon – sem a város, sem a Vasmű nem figyelt arra, hogy másutt, felsőbb, politikai régiókban milyen a folyamodók "pedigréje", hányadik "T" vonatkozik rájuk, a jó terv mindig, mindenkinek belépőt biztosított a szoborkészítés számára rendre megnyíló műhelyekbe. Jöttek persze mások is. A dunaújvárosiak többször, szívesen. Mások – az életük végéig nyitott szellemmel élő nagy öregek mint Schéner Mihály és Vilt Tibor, az avantgard iskolájában növekedők mint Ef Zámbó István és Samu Géza, vagy a klasszikus szobrászat eszköztárát megújítók mint Csíkszentmihályi Róbert. Továbbá a városban és a gyárban otthonos alkotók, mint Friedrich Ferenc, Móder Rezső, Palotás József, 1983-tól pedig a külföldi szobrászok – csak egy-két intenzív nyárra. De mindegyikük ott hagyta a művét, s benne a maga szellemét, életműve szikráját a város terein és a parti terasz parkjának tisztásain. Az alkotótelepi szoboregyüttes város-, ipar- és kultúrtörténeti jelentősége, valamint egyedisége, nemzetközi különlegessége miatt is kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan képzőművészeti tárgyegyüttesnek tekinthető. |
|
|
|
|
|
