Műtárgy-nyilvántartási azonosító: 86203
Gyűjtemény-nyilvántartási azonosító:
Rendeltetés és tárgyfajta:
DOKUMENTÁCIÓ; ÍROTT / NYOMTATOTT (KÉZ- ÉS GÉPIRAT); MAGÁNIRAT
levél
Jogi helyzet:
VÉDETT
Alkotó(k):
alkotó: Weöres Sándor (Szombathely, 1913 – Budapest, 1989)
MEGNEVEZÉS: Weöres Sándor autográf levele Veress Sándor zeneszerzőnek. (Kelt: Pécs, 1941. november 16.)
KOR: 1941. november 16. KELETKEZÉS HELYE: Pécs
ANYAG: papír
TECHNIKA: kézírás
MÉRET: magasság: 208.00 mm; szélesség: 170.00 mm; terjedelem: 7.00 oldal
LEÍRÁS: A "Kedves Sanyikám" megszólítással kezdődő levélben Weöres először örömét fejezi ki, hogy Veres vállalkozott a Holdbéli csónakos megzenésítésére. A továbbiakban a zeneszerző számára már elküldött bábjáték szövegének képenkénti módosításait veszi számba, részletesen felsorolva, hogy milyen átírásokat, alakításokat végzett az utóbbi időben a szövegen. Mindamellett a színpadképet, a zenét és a látványt illető elképzelését is megosztja Veressel.
JELZÉS:
JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: Weöres Sándor 1941. november 16-án kelt, hét oldalas, Veress Sándorhoz (Kolozsvár, 1907 – Bern, 1992) címzett baráti hangvételű levelének megírását a "Holdbéli csónakos" című mesedarab megzenésítésének aktualitása adta. Veres Sándor és Weöres Sándor ismeretsége feltehetően a költő Kodályhoz fűződő barátságának és munkakapcsolatának következménye. Kodály Zoltán 1933-ban Weöres "Öregek" című verséből kórusművet írt, majd 1940-ben – Norvégia német megszállása feletti megrendülését kifejezendő – megzenésítette a Norvég leányokat. Kodály az 1937-1942 között komponált, az iskolásokat a kétszólamú éneklésbe bevezető pedagógiai műve, a Bicinia Hungarica szövegtelen darabjaihoz is a költőtől kért verseket. Veress, aki Kodály tanítványa volt, a Bicinia Hungarica cseremisz népdalainak megismertetésével segítette Weöres szövegírói munkáját. Mint ismeretes, Veress nem készült el a megzenésítéssel, mely feladatot végül Takács Jenő végezte el. Nemcsak a háborús helyzet akadályozhatta, hanem Kodály munkatársaként mestere Zeneakadémiáról távozását követően, 1943-ban átvette a zeneszerzés főtanszak vezetését. A kézirat több szempontból is különösen figyelemreméltó: egyrészt eddig publikálatlan autográfról van szó, a Weöres Sándor "Egybegyűjtött levelek" 1-2. köteteiben sem található. Irodalomtörténeti jelentősége továbbá azért is számottevő, mivel a nyomtatásban 20 képben megjelent bábjáték eredeti, 21 képes változatához igazítja instrukcióit. Valamennyi szöveget érintő változást is felsorolja a költő, így e levél által a szöveg keletkezéseinek stádiumairól is fontos információkat kaphat a kutatás, mely egy kritikai kiadás (esetleg genetikus elven működő kritikai kiadás) számára elengedhetetlenné teszi e levél ismertségét és hozzáférhetőségét.