Műtárgy-nyilvántartási azonosító: 300010
Gyűjtemény-nyilvántartási azonosító:
Rendeltetés és tárgyfajta:
DOKUMENTÁCIÓ; ÍROTT / NYOMTATOTT (KÉZ- ÉS GÉPIRAT); KÖZIRAT
oklevél; adománylevél - címeres levél
Jogi helyzet:
VÉDETT
Alkotó(k):
kibocsátó: I. Ferdinánd, Habsburg (Alcalá de Henares, 1503 – Bécs, 1564)
MEGNEVEZÉS: I. Ferdinánd magyar király latin nyelvű címereslevele, amelyben a debreceni származású Sántha Pál nagyszombati polgárnak nemességet adományoz. (Kelt: Bécs, 1550. április 16.)
KOR: 1550. április 16. KELETKEZÉS HELYE: Bécs
ANYAG: pergamen
TECHNIKA: tinta, kézírás, festett
MÉRET: magasság: 34.50 cm; szélesség: 62.00 cm
LEÍRÁS: Az oklevél külön megemlíti, hogy az adományozott Debrecenben, a „peterffy Jacab Uchaija”-n elhelyezkedő szülőháza mentesül a város joghatósága és adózása alól. Az oklevelet az adományozott címer reneszánsz architektonikus keretbe helyezett, festett, aranyozott ábrázolása díszíti. Mellette a lapszélen rendkívül gazdag, akantusz leveles, indafonatos festés látható. Az iratot az uralkodó mellett Oláh Miklós egri püspök, kancellár is kézjegyével látta el.
JELZÉS:
JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: A rendkívül dekoratív kivitelezésű oklevél kiadatlan, és noha Nagy Iván (Magyarország családjai, X. kötet, 906. p.) említést tesz a Nyitra vármegyei Sántha családról (amely 1629 május 8-án kapott nemességmegújító adománylevelet II. Ferdinándtól), nem egyértelmű azonban, hogy a nagyszombati Sántha Pál ennek a családnak lenne a tagja. A családnak önálló levéltára – sem a Magyar Nemzeti Levéltár őrzésében, sem máshol – nem ismert. Az adománynak a Királyi Könyvekben (MNL OL A 57 - Libri Regii) sincs nyoma. Külön (formai) érdekessége az oklevélnek, hogy a felső szélén, a címer melletti részen nem folytatódik a virágminta, ez ritkaság. (Ennek az lehet oka, hogy vagy levágták a virágmintát, de az is elképzelhető, sőt valószínűbbnek tűnik, hogy a készítője kissé elrontotta, s a díszítést kompozicionálisan nem igazította a rendelkezésre álló helyhez.) Az oklevél 2010. decemberi budapesti árverése alkalmából paszpartuzva, keretezve bukkant fel. Az árverező közlése szerint az oklevéllel együtt keretezett viasz függőpecsét nem az oklevél sajátja, hanem azt csak később társították hozzá. A címereslevél történelmi, művészet-, társadalom- és családtörténeti forrásértéke, valamint egyedisége miatt a kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan tárgyak körébe tartozik.