Műtárgy-nyilvántartási azonosító: 300009
Gyűjtemény-nyilvántartási azonosító:
Rendeltetés és tárgyfajta:
DOKUMENTÁCIÓ; ÍROTT / NYOMTATOTT (KÉZ- ÉS GÉPIRAT); KÖZIRAT
oklevél; oklevél
Jogi helyzet:
VÉDETT
Alkotó(k):
kibocsátó: Garamszentbenedeki konvent
MEGNEVEZÉS: A garamszentbenedeki konvent latin nyelvű oklevele. (Kelt: Garamszentbenedek, 1358. március 24.)
KOR: 1358. március 24. KELETKEZÉS HELYE: Garamszentbenedek
ANYAG: papír, viasz
TECHNIKA: kézírás, tinta
MÉRET:
LEÍRÁS: Tudatja, hogy osztolukai Zyma fia Mihály lányai, Gunde és Erzsébet a maguk és nővéreik, Klára, Ilona és Margit nevében megjelentek Kont Miklós nádor előtt, és kérték Miklós fia, Myko és János fia, Péter osztolukai részéből az őket megillető lánynegyedet. A konvent a nádor kérésének megfelelően kiküldte Dubuai András királyi emberrel Péter szerzetest, akik március 18-án a szomszédok és határosok jelenlétében nevezetteket a birtokba, az oklevélben leírt határok mellett, ellentmondás nélkül beiktatták. Alul chirographummal és vörös-sárga sodraton függő ép viaszpecséttel.
JELZÉS:
JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: Az oklevél elsődlegesen fontos forrás az osztrolukai Osztrolucky család történetének vizsgálatához. Az Osztrolukai család tekintélyes felvidéki família volt, tagjai a Zólyom megyei közéletben játszottak fontos szerepet. A 14. századra datált oklevél önmagában is nagyon ritka, s tovább növeli értékét, hogy e korszak megmaradt oklevelei többnyire egyházi vonatkozásúak. A szóban forgó oklevél nem ilyen, ez egy leánynegyed kiadásáról szól. Eddig az oklevélnek a tudományos kutatás számára csak – az 1980-as évek második felében a Magyar Országos Levéltárban a tulajdonos jóvoltából készített – fényképe volt ismert (levéltári jelzet: MNL OL DF 254212.). Rendkívül érdekessé teszi az oklevelet a kirografálás, ennek jelei láthatók az oklevél alján. (Az iratot ugyanarra a papírra még egyszer leírták, a két egyforma szöveg közé betűket rajzoltak, ezután ollóval elvágták a betűs résznél. Az eredetiséget bizonyította, ha a két példány összeillesztésekor a betűk alsó és felső részei találkoztak.) A pecsét bevezetéséig ezt a módszert használták az eredetiség bizonyítására. Ebben az időben ez már régi, kiveszőben levő eljárásnak számított. Az eredeti oklevél pótolhatatlan, más forrásból megismerhetetlen információkat tartalmaz a középkori hivatali írásbeliség, elsősorban a hiteleshelyek, másrészt a középkori család-, hely-, birtok és egyháztörténet kutatáshoz. Ezért a kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan kulturális javak körébe tartozik.