Műtárgy-nyilvántartási azonosító: 300011
Gyűjtemény-nyilvántartási azonosító:
Rendeltetés és tárgyfajta:
DOKUMENTÁCIÓ; ÍROTT / NYOMTATOTT (KÉZ- ÉS GÉPIRAT); KÖZIRAT
levél
Jogi helyzet:
VÉDETT
Alkotó(k):
kibocsátó: I. Rákóczi György (Szerencs, 1593 – Gyulafehérvár, 1648)
MEGNEVEZÉS: I. Rákóczi György erdélyi fejedelem magyar nyelvű levele Szatmár vármegyéhez. Kelt (Bihar-) Diószeg, 1647. november 8.
KOR: 1647. november 8. KELETKEZÉS HELYE: (Bihar-)Diószeg
ANYAG: papír
TECHNIKA: kézírás, tinta
MÉRET: terjedelem: 1.00 lap
LEÍRÁS: Az 1645-ben, Rákóczi és III. Ferdinánd között megkötött linzi béke végrehajtása, többek között a hét északkeleti vármegye átadása a fejedelemnek évekig elhúzódott, több alkalommal is tárgyaltak a részletekről. Ennek a sorozatnak utolsó állomásaként, 1647. november 10-én, Eperjesen ültek össze a császár megbízottjai, valamint a fejedelem Kassán állomásozó biztosai. Amint e levélből kitűnik, Rákóczi úgy kívánta, hogy az érintett megyék követei is vegyenek részt a megbeszéléseken. Ezért a fejedelem elrendeli, hogy Szatmár vármegye késedelem nélkül küldjön Kassára két "becsületes attiafiát". 1 beírt oldal. Papírfelzetes viaszpecséttel. A felzeten ceruzás levéltári jelzet: „2492/14718”.
JELZÉS:
JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: Az erdélyi fejedelemnek – 2010 decemberi budapesti árverésen felbukkant, eddig publikálatlan – parancslevele a Linzi békével kapcsolatos, mely a harmincéves háborúnak a Magyar Királyság és az Erdélyi Fejedelemség közti háborús szakaszát zárta le. Ebben a király és az erdélyi fejedelem megegyezett, hogy a fejedelem az addig elfoglalt területek visszaadásáért cserébe megkapja a követelt 7 magyarországi vármegyét (Abaúj, Borsod, Zemplén, Ugocsa, Bereg, Szabolcs, Szatmár), és egyúttal biztosította a protestánsoknak a szabad vallásgyakorlást. A tárgyalt parancslevél – a mai levéltári szabályozás szerint – köziratnak minősül, proveniencia szerint a címzett vármegyei levéltár anyagában kellene lennie. Azt, hogy mikor, milyen körülmények között került ki onnan, a 2011 első hónapjaiban lefolytatott védési eljárás során nem lehetett már megállapítani. A levél a béke végrehajtásának egyik fontos dokumentuma, forrása a koraújkori politika- és diplomáciatörténeti kutatásoknak, ezért – közirat jellegére tekintettel is – a kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan kulturális javak körébe tartozik.