Műtárgy-nyilvántartási azonosító: 85213
Gyűjtemény-nyilvántartási azonosító:
Rendeltetés és tárgyfajta:
MŰVÉSZETI ALKOTÁS; SZOBRÁSZATI ALKOTÁS; DOMBORMŰ
relief / dombormű
Jogi helyzet:
VÉDETT
Alkotó(k):
művész: Csiky Tibor (Olaszliszka, 1932 – Budapest, 1989);művész: Bohus Zoltán (Endrőd, 1941 – Budapest, 2017)
MEGNEVEZÉS: Dombormű, 1975-1976
KOR: 1975-1976 KELETKEZÉS HELYE:
ANYAG: acél
TECHNIKA:
MÉRET: magasság: 231.00 cm; szélesség: 383.00 cm
LEÍRÁS: Az egykori Belvárosi Távbeszélő Központ Szervita térre néző homlokzatára készített műalkotás. Az alkotó művészek, Bohus Zoltán és Csíky Tibor a relief felületét négy négyszögre osztották és két-két négyszög egymással szomszédos sarkát kifelé hajlították. A dombormű osztásai aranymetszéses arányt mutatnak. A felhajlított sarkak – vitorlák – kemény ritmusát a lágy hajlás és az élénk tükröződések puhítják, a kivitel szellemes technikája pedig könnyeddé teszi a viszonylag nagy fémfelületet.
JELZÉS:
JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: Az 1970-es évek közepére már a nyilvánosság és a hivatalos megbízói körökben is befogadottá vált az avantgárd szobrászat, mely addigra már számos kiemelkedő épületdíszítő plasztikát is eredményezett. A Képző- és Iparművészeti Lektorátus ilyen körülmények között hívta pályázatra az Andrássy úti MÁV iroda megépítésében közreműködő két szobrászt, Bohus Zoltánt és Csiky Tibort: tervezzenek pályaművet a készülő Belvárosi Telefonközpont homlokzatára. Az alkotók azonban nem külön, hanem közös művekkel pályáztak, a zsűri kiválasztotta az egyik munkát, a Lektorátus pedig megbízta őket a kivitelezéssel. A két művész összefogásából egységes egész született. A kompozíció és a kivitel egyképpen szoros együttműködésük gyümölcse. Elmondható tehát, hogy a mű a két oeuvre eseménytörténete mellett a közös értékteremtés példájaként is egyedül áll a kor hazai szobrászatában. (A mű egyébként Csiky életművében egy új alkotói szakasz, a lezárt "fás" korszak után a "fémes" korszak nyitányaként is értékelhető.) A domborműnek a művészi értéke mellett helytörténeti értéke is figyelmet érdemel. A domborművet kiemelt hely illeti meg mind a két életműben, és a hazai plasztika történetében is, melyet – a közönség által is látható elhelyezése miatt – a széles nyilvánosság is megismert és befogadott, ezért a kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan eleme.