| MEGNEVEZÉS: |
I. Lipót császár és király által aláírt és sajátkezű, néhány soros megjegyzésével ellátott oklevél, melyet a Magyar Kir. Kancellária adott ki a Nagy György ellen 1688-ban benyújtott pénzhamisítási és becsületsértési ügyben. (Kelt: 1702 körül, 1705 előtt) |
| KOR: |
1702 (?) (1705 előtt) |
KELETKEZÉS HELYE: |
|
| ANYAG: |
papír |
| TECHNIKA: |
kézírás, tinta |
| MÉRET: |
magasság: 33.50 cm; szélesség: 21.00 cm; terjedelem: 2.00 oldal |
| LEÍRÁS: |
Feltehetően 1702-ben kelt az I. Lipót császár (1658-1705) által aláírt és sajátkezű, néhány soros megjegyzésével ellátott dokumentum, melyben reflektál a magyar királyi kancellária (Mattyasovszky László nyitrai püspök) véleményére a Nagy György csáktornyai kincstári adminisztrátor által báró Rigoni Ferenc buccari kapitány és Paduaniny Lipót ellen 1688-ban benyújtott horvátországi pénzhamisítási ügyben, amelyről 1700-ban a feljelentő utódai jogi véleményt kértek.
|
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
Az oklevélben említett ügyben, a feltehetőleg 1702-ben kelt levéltári iratban a császár reflektál a magyar királyi kancellária véleményére a Nagy György csáktornyai kincstári adminisztrátor által báró Rigoni Ferenc buccari kapitány és Paduaniny Lipót ellen 1688-ban benyújtott horvátországi pénzhamisítási ügyben, amelyről 1700-ban a feljelentő utódai jogi véleményt kértek. A felperes kérésére, majd pedig az uralkodó további utasítására a Magyar Királyi Kamara és nádor bevonásával 1700-1706 között zajlott le az a vizsgálat a Magyar Kancellárián, melynek során a bekért iratmellékleteket összegyűjtötték. (A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában őrzött iratok jelzete: MNL OL A 93 – Kancelláriai Levéltár – Acta particularia – No. 329.) A jelen oklevél hátlapján ugyanez a 329-es szám szerepel, amiből egyértelműen kiderül, hogy az irat valamikor kiszakadt eredeti irategyütteséből. Az irat tehát a mai szabályozás szerint – levéltári elhelyezést igénylő – köziratnak minősül. A tárgyalt irat értékét tovább növeli, ebben az időszakban, a 17. század végén, 18. század elején a pénzhamisítás már ritkának számított, így ritkának mondható, komolyabb történeti forrásértékkel is rendelkezik. Fentiek értelmében, az I. Lipót császár által aláírt és néhány soros megjegyzésével ellátott oklevél történelmi forrásértéke, egyedisége és közirat jellegére tekintettel kulturális örökségünk kiemelkedő és pótolhatatlan eleme. |
|
|
|
|
|
