| MEGNEVEZÉS: |
I. Lipót magyar király által kiadott nemesség- és címeradomány Lőrincz János és testvérei, Miklós és László, valamint feleségeik és gyermekeik részére. (Kelt: 1703. április 23.) |
| KOR: |
1703. április 23. |
KELETKEZÉS HELYE: |
|
| ANYAG: |
pergamen, viasz, fa |
| TECHNIKA: |
kézírás, tinta, festett, aranyozott |
| MÉRET: |
magasság: 43.00 cm; szélesség: 67.00 cm |
| LEÍRÁS: |
Címerfestéssel és címerleírással. Az ép fatokos pecsét tartózsinórját a fakeret hátában vezették ki. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A címeradomány datálását a felhajtott plica eltakarta, így a keretezés nem teszi lehetővé a szöveg teljes felolvasását. (Az oklevél kibontására a védési eljárás során sem nyílt lehetőség.) A kihirdetési záradék kimondottan halvány, a szöveget nem lehet elolvasni. Ugyanakkor ezeket az értelmezésbeli nehézségeket "feledteti", hogy az adomány szerepel a Magyar Királyi Helytartótanács levéltárában és a szakirodalom is ismeri. Eszerint azt nem II. Lipót adta ki – mint ahogy a 2011. májusi budapesti felbukkanásakor az aukciós katalógus leírásában szerepel –, hanem dédapja, I. Lipót király. Az oklevél kiadásának dátuma: 1703 április 23., kihirdették a kiadás évében Háromszékben. A székely eredetű családról Orosz Ernő értekezik (Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906), megjegyezvén többek között, hogy "Az eredeti armalis az 1806. évben elhunyt Lőrincz József apczi plébános hagyatéki iratai közt volt s onnan a megyei levéltárba jutott.” Figyelembe véve, hogy az erdélyi nemesség armálisai közül kevesebb maradt fenn, a címereslevél, mint a társadalom-, családtörténet művészi értékkel is rendelkező pótolhatatlan forrás, a kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan tárgyak körébe tartozik. |
|
|
|
|
|
