| MEGNEVEZÉS: |
Úrasztali kehely |
| KOR: |
1740-50 körül |
KELETKEZÉS HELYE: |
Augsburg |
| ANYAG: |
ezüst |
| TECHNIKA: |
aranyozott, vésett, poncolt |
| MÉRET: |
magasság: 25.50 cm; súly: 694.00 g;
egyéb méret(ek): talp átmérő: 16 cm; kupa átmérő: 11,5 cm |
| LEÍRÁS: |
Karéjosan tagolt lépcsőzetes, hat részre osztott, boltozatos talpán öntött és cizellált nódusz. Kupakosarában sima vonalú kehely kihajló peremmel. Egész felületén trébelt, poncolt és cizellált. Rokályos kartusokban eucharisztikus jelképek: búzakalász, füge és szőlőfürt. A talpperemen vésett felirat nyomaival. (A 2009.07.01-én történt lopást megelőzően olvasható felirat: „A Tengődi Szent Eklésiájé”.) |
| JELZÉS: |
Talpperemén duplán beütött M T mesterjegy és cakkos mintavétel (tremolierstich). |
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A kehely egy jó kvalitású, 18. század közepéről való egyházi felszerelési tárgy, melynek különleges értékét az adja, hogy dokumentáltan már két évszázada folyamatosan eredeti rendeltetési helyén és funkciójában van. A feljegyzések szerint a kehely már az 1816-ban készült leltározás idején is a tengődi református gyülekezet használatában volt. 1934-ben a budapesti Iparművészeti Múzeumban megrendezett Országos Református Egyházművészeti Kiállításon is bemutatták. Az 1930-as évek végén az első hazai műtárgyvédési eljárások előkészítéseként nyilvántartásba is lett véve a Kőszeghy Elemér féle ingó-műemlékek jegyzékében. Bár a tengődi református egyházközség első említései már 1618-ból valók, a templomuk csak a 18. század végén (esetleg 19. század elején) épült, késő barokk stílusban. Ez a dokumentált és két évszázados történeti folytonosság, valamint a műemléki értékű épület felszereléseként használt liturgikus tárgy volta alapozza meg a védettségét. |
|
|
|
|
|
