| MEGNEVEZÉS: |
Szentháromság a halott Krisztussal (Krisztus vére az üdvösség kútforrása), 1750-1760 körül |
| KOR: |
1750-1760 körül |
KELETKEZÉS HELYE: |
|
| ANYAG: |
vászon |
| TECHNIKA: |
olaj |
| MÉRET: |
magasság: 89.00 cm; szélesség: 63.50 cm |
| LEÍRÁS: |
A kép középtengelyében a megfeszített Krisztus a keresztfán. Mellette az Atyaisten látható, amint szeretett fiát átöleli. A Szent Lélek galamb képében az Atya jobb karján ül. Az Atya alakja világoskék ruhát és kívül arany, belül bíbor köpenyt visel, amely körülötte örvénylik. Az Atya lábait egy zöld-piros ruhás nagy angyal és egy kis gyermek angyal tartja.Krisztus kiomló vérét a kereszt alatt látható fém tál fogja fel, a Szent Vérből bárányok isznak. A kereszt alatt baloldalon három, míg jobboldalon két bárány látható. A feszület mögött lankás-fás táj jelenik meg, jobbra távolabb a Bűnbeesés fája áll, rajta a kígyóval. A központi jelenet körül rózsaszín felhő gomolyog. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A festmény az 1018 óta működő bakonybéli Szent Mauriciusz Monostor és Szent Móric és Társai vértanúk Plébánia történeti felszerelésének része. Különleges, sőt egyedi és rendkívül összetett ikonográfiájú kép, amely egyszerre tárja elénk a bűnbeesés és megváltás, a Szentháromság, illetve a Szent Vér kultuszának a misztériumát és annak festői megfogalmazását. A szenvedő Krisztus tisztelete, a Szent Vér kultusza, mint ahogy a fájdalmas Szentháromságé is középkori eredetű. E ritka témák barokk kori megfogalmazásai kisgrafikákon, szentképeken maradtak fenn nagyobb számban. A Krisztus vére mint az üdvösség kútforrása-, illetve a Fons Vitae-témát Szilárdfy Zoltán keresztény ikonográfia ismert kutatója dolgozta fel és több szentképmetszetet is közöl. Ezeken általában Krisztus keresztje egy medence közepében áll, s ebbe patakzik öt sebéből folyó vére. Körülötte a bibliai megtértek vagy a tisztítótűzben szenvedő lelkek nyernek enyhülést a forrásból. Ezen a képen azonban – általánosabb megfogalmazásként – bárányok állnak a medencénél, illetve a restebb bárányoknak az angyal mutatja, hogy mit kellene tenniük. A bűnbeesés fája és Krisztus megváltó keresztfája közti képi összefüggés a liturgikus szövegekben is jelen van: "Az ember üdvösségét a keresztfa hozza meg, hogy ahonnan a halál származott onnan támadjon az élet, a bűn fáján győztes sátánt a kereszt fáján győzze le Urunk Jézus Krisztus" (Missale Romanum Szent-Kereszt praefatio). Ez a kép egyik fő mondandója. Külön egyedi vonása pedig, hogy a Szentháromságot is bekapcsolja a témába. A Krisztus keresztjéhez odahajoló Atyaisten motívuma a galambbal, a középkori Gnadenstuhl (A Kegyelem trónja) ábrázolásokra emlékeztet, annak barokk átfogalmazása. A kép festői erényei közül kiemelhetjük az élénk és változatos színezést, a főcsoport mozgalmas megformálását. Az ide-oda csapódó drapériák, a csavarodó lilás felhőoszlop a téma drámaiságát hangsúlyozzák. A főtéma mellett a háttér tájának finom megfestése is egy gyakorlott, tájfestésben is jártas mesterre vall. Festői jellemzői és az ikonográfia alapján talán osztrák vagy dél-német importmű lehet, amely metszet előkép után készülhetett. Fentieket figyelembe véve megállapítható, hogy az Osztrák vagy dél-német (?) festő által 1750-1760 körül festett "Szentháromság a halott Krisztussal (Krisztus vére az üdvösség kútforrása)" című mű, különleges és egyedi ikonográfiája, valamint az épített örökséghez fűződő kapcsolata, műemléki és helytörténeti értéke miatt a kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan kulturális javak körébe tartozik. |
|
|
|
|
|
