| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
Az itáliai tájak látvány elemeit képzeletbeli anziksz-ként, mintegy sűrítve megjelenítő capriccio az architektúrák kortárs és antik elemeit összekötötte a tenger és az ég színgeneráló tükreivel, és a hétköznapi tevékenységüket végző emberek staffázs alakjainak megjelenítésével. E sajátos ikonográfiai eszközkészlet szabad és változatos társításai jellemzik a műfajt, mely iránt igen erős megrendelői igény támadt, s ezt csak erősítette a 18. században virágzó "Grand Tour" divatja. A velencei festők számára fontos megélhetési forrásává vált az európai arisztokrácia utazóinak erős vonzalma a város és környékének világát megörökítő veduták, és ezen belül is a capriccio-k iránt. Canaletto [Giovanni Antonio Canal (Velence, 1697 – Velence, 1768)] és Francesco Guardi (Velence, 1712 – Velence, 1793) támogatói között is ismertek ilyen utazók. A vizsgált képpár stíluskritikai elemei nélkülözik a Canaletto és Bernardo Bellotto (Velence, 1720 – Varsó, 1780) által preferált perspektivikus elemek dominanciáját. A velenceiek által használt optikai segédeszközök (Camera obscura) az építészeti tagozatok térformáinak hangsúlyos ábrázolását jelentősen erősítették. A velencei veduta festők generációja sajátos egyensúlyt teremtett a "disegno e colore" kérdésében. A hagyományosan erős velencei kolorizmus és az architektúrák építészeti tagozatainak perspektivikus, részletgazdag formai megjelenítése együtt biztosította a veduta festők sikerét. A capriccio műfaja tette lehetővé a távlattani szigor föloldását. Először a legerőteljesebben Michele Marieschi (Velence, 1710 – Velence, 1744) gazdag faktúrájú capriccio-in jelent meg ez a törekvés, majd Francesco Guardi művészetében teljesedett ki ez a spontán festői módszer, szinte a zenei improvizációk festői rokonaként. A színek a fények, formák és faktúrák szabad játéka jellemzi a módszert, valamint a a kis méret: a capriccio-k általában 15x25 cm-es méretűek. A tárgyalt festménypár is ebbe a körbe tartozik készítése festői stílusa alapján. A kompozíciók olyan képi elemeket vonultatnak föl, melyeknek konkrét előzményeit a védési eljárás során kirendelt szakértő (Szépművészeti Múzeum) egyedülállónak találta a velencei veduta festészet igen gazdag szakirodalmában, a kész kompozíciókat, a vázlatrajzokat, és a metszeteket is figyelembe véve. A képpár alkotója a festői formaadás tekintetében Francesco Guardihoz, illetve műhelyéhez áll legközelebb, ugyanakkor színhasználatában jelentősen eltér attól. A műfaj nemzetközi kutatási irányait figyelembe véve, várható, hogy ezek alapján a jövőben az alkotó meghatározásában is érdemben előre lehet majd lépni. A hazai köz- és magángyűjteményekben nagyon kevés veduta kép található, a tárgyalt capriccio-k pedig – a műfajban nagynak számító – méretük miatt is ritkának számítanak. A 18. századi velencei festő által festett Capriccio I. és Capriccio II. című képpár, a fentieket figyelembe véve, rendkívül jó kvalitása és a veduta festészet igen ritka hazai képviselete miatt a kiemelkedő és pótolhatatlan tárgyak körébe tartozik. |
