| gyűjtő: Szőnyi Pál (Debrecen, 1808 – Budapest, 1878);gyűjtő: Kanabé Dezső (1878 – 1952);gyűjtő: Schafarzik Ferenc (Debrecen, 1854 – Budapest, 1927);gyűjtő: Telegdi-Róth Károly (Budapest, 1886 – Budapest, 1955);gyűjtő: Kormos Tivadar (Győr, 1881 – Budapest, 1946);gyűjtő: Fux Vilma, Székyné (Debrecen, 1916 – Budapest, 2006);gyűjtő: Kovács Lajos (Csákvár, 1908 – Miskolc, 1978);gyűjtő: Kulcsár László (1918 – 1996);gyűjtő: Kozák Miklós László (1948 – ) |
| MEGNEVEZÉS: |
A Debreceni Egyetem Ásvány- és Földtani Tanszékének Geológiai Gyűjteménye (összesen: 15331 tétel) |
| KOR: |
|
KELETKEZÉS HELYE: |
|
| ANYAG: |
|
| TECHNIKA: |
|
| MÉRET: |
|
| LEÍRÁS: |
A védetté nyilvánított gyűjtemény nagyobb egységei:
1) ásvány-földtani gyűjtemény,
2) kőzettani gyűjtemény,
3) földtani-őslénytani gyűjtemény,
4) fejlődéstörténeti gyűjtemény,
5) földtudományi oktatásban felhasznált szemléltető eszközök, a vetített képes, illetve a digitális szemléltetés kora előtti időszakból. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A Debreceni Egyetem Ásvány- és Földtani Tanszéke 1929-ben alakult meg Telegdi Roth Károly vezetésével. A tanszéknek már ebben a korai időszakában is rendezett ásvány-, kőzet- és kövületgyűjteménye volt, ennek nagy része a debreceni református főgimnázium gyűjteményéből származott (Szőnyi Pál gyűjteménye). Az 1940-es évek elején jelentősen gyarapodott, Kanabé Dezső tanár több ezer darabos ásványgyűjteményének megvásárlásakor. A háború után rövid ideig földtan-földrajz szakos tanárképzés folyt az intézményben, aminek eredményeként ebben az időben jelentősen gyarapodott a földtani, és különösen az őslénytani gyűjtemény. Az 1950-60-as években vásárlások révén bővült az anyag (Református Gimnázium anyaga, Lállay-gyűjtemény, Balassa-gyűjtemény). A gyűjtemény jelenlegi helyzete: A gyűjtemény egyik része a Magyar Állami Földtani Intézet – egykor nyilvános – múzeumi osztályának a XIX. század legvégéről származó vitrineiben kerültek elhelyezésre és bemutatásra. Az Ásványgyűjtemény legnagyobb része a Kárpátok területéről származik, jelentős részben ma már nem hozzáférhető leőhelyekről (Selmecbánya, Körmöcbánya, Rozsnyó, Dobsina, Gölnicbánya, Nagybánya, Felsőbánya, Kapnikbánya, Abrudbánya, Verespatak, Nagyág). Emellett azonban a jelenlegi Magyarország területéről is gazdag anyaggal rendelkezik a gyűjtemény (Dunabogdány, Nagybörzsöny, Gyöngyösoroszi, Recsk, Rudabánya, Telkibánya, Erdőbénye). Megemlíthetők még a tállyai "ungvárit", a sárospataki alunit, a csordakúti mellit, a tarpai osumilit, vagy az uzsai copiapit példányai. A gyűjteményi helyiség álló faliszekrényei a legfontosabb hazai kőzetfácieseket mutatják be időrendi sorrendben. A Budapesti Műszaki Egyetemről került ide a Schafarzik Ferenc-féle, 10 cm élhosszúságú megmunkált kőkockákból álló kőzetgyűjtemény egy része, amely a Kárpát-medence díszítő- és építőkőnek használt legfontosabb kőzeteit szemlélteti. A gyűjtemény paleontológiai anyagának tudománytörténeti szempontból nagyon értékes része, a Kossuth Lajos által olaszországi emigrációja során gyűjtött kis őslénytani kollekció, és a mellé helyezett, a Természettudományi Társulatnak címzett kéziratos levél. A fejlődéstörténeti gyűjtemény szekrényeinek alsó, fiókos részében értékes hagyatéki anyagok találhatók (Kormos Tivadar püspökfürdői molluszkái, Telegdi-Roth Károly kiscelli anyagokból származó gyűjtései, Legányi Ferenc egri gyűjtése, Kovács Lajos bakonyi gyűjtésének egy része). Szintén jelentős az utóbbi évtizedekben felhalmozott tanszéki kutatási anyag (Panthó Gábor indiai, német és mexikói anyagai; Székyné Fux Vilma telkibányai ércföldtani és petrogenetikai mintái, valamint az alföldi lefedett miocén vulkanizmust reprezentáló fúrómag gyűjtemény; Kulcsár László kárpátaljai és tokaji-hegységi mintái; Kozák Miklós latin-amerikai gyűjtése). A Debreceni Egyetem Ásvány- és Földtani Tanszékének geológiai gyűjteményét, amely tudománytörténeti jelentősége mellett hazai és világviszonylatban is egyedülálló ásványtani, kőzettani, kőzetrendszertani, kőzetrétegtani, földtani-, őslénytani, és fejlődéstani gyűjteményt foglal magába, a nemzeti kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan részét képezi. |
|
|
|
|
|
