| MEGNEVEZÉS: |
Erzsébet királyné szobra |
| KOR: |
1906 |
KELETKEZÉS HELYE: |
Firenze |
| ANYAG: |
carrarai fehér márvány |
| TECHNIKA: |
faragott |
| MÉRET: |
magasság: 260.00 cm |
| LEÍRÁS: |
Álló nőalak magyar díszruhában, virágos nyakékkel, gyöngyös fejdísszel és fátyollal. Feje enyhén balra fordul, jobb kezében zárva tartott legyező, balját előre nyújtja (jelenleg csonka, kiegészítése várható). Karjai között hátul átvetett stóla. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A másfélszeres életnagyságú szoboralak ma csupán töredéke a Szécsi Antal és Mayer Ede "Hódolat I. Ferencz József és Erzsébet királyné előtt" című, egykor mintegy öt méter magas emlékművének. Létrejöttét Széll Kálmán miniszterelnök 1900-ban benyújtott parlamenti tervezetének köszönheti, amely az uralkodó pár művészi megörökítését célozta az Országház épületének valamely reprezentatív termében. Megvalósítására szűk körű pályázatot írtak ki Szécsi Antal és Mayer Ede meghívásával. A szobrászati bizottság az előbbinek adott megbízást, az emlékmű helyéül pedig a főlépcső csarnokot jelölte ki. A huszártábornoki egyenruhát viselő Ferenc József és magyar díszruhás felesége egykor széles talapzatra emelt, mintegy két méter magas posztamensen álltak. A talapzat két oldalára, mélyen az uralkodópár alá komponálva, egy-egy hódoló figura került: olajágat felmutató fiatal anya, karján gyermekkel, illetve kardját felajánló magyar katona – a háború és a béke allegorikus megtestesítői, együttesen tán a bölcs kormányzáséi is. Kettejük között a koronával ellátott magyar címer volt látható. A tervek elkészülte után nem sokkal kiderült, hogy a díszlépcső ívszerkezete a nagy tömegű, oltárszerű építményt nem tudná megtartani, ezért annak új helye a hatalmi méltóságra már szimbolikus formájával is utaló kupolaterem lett volna. Csillagboltozatos terével és a falai mentén felsorakoztatott uralkodó-portréival egyébként is az volt az épület csúcspontja. Tizenhat pillérének bronzból öntött és aranyozott baldachinjai alatt a honfoglaló vezérek, magyar királyok és erdélyi fejedelmek horganyszobrai alkottak históriai elrendezésű galériát Árpád, Szent István, Szent László, Könyves Kálmán, II. András, IV. Béla, Nagy Lajos, Hunyadi János, Hunyadi Mátyás, Báthory István, Bocskai István, Bethlen Gábor, I. Rákóczi Görgy, Habsburg III. Károly, Mária Terézia, II. Lipót álló alakjaival. 1904-ben váratlanul elhunyt az emlékmű tervezője, Szécsi Antal. A Mayer Ede által befejezett gipszminta alapján a szobrot végül Firenzében faragták ki carrarai fehér márványból, amit 1908-ban, e másik művész halálakor a sajtó ugyancsak hírül adott. Ezekben az esztendőkben azonban a dualizmus eszméje már gyengülni látszott – mi több tiltakozási hullámot és politikai válságot generált. Ennek egyik jele volt, hogy 1907-ben királlyá koronázásának 40., és 1908-ban császárrá koronázásának 60. évfordulója alkalmából, Ferenc József személyének Magyarországon csupán szerény ünnepséget szenteltek. Az emlékmű talán emiatt nem került sohasem a korábban hivatalos úton, azaz politikai akarattal kijelölt helyére, az Országházba. Bár az eseménytörténet a Mayer Ede halála utáni években némiképp hiányos, a publikációk szerint a műalkotást 1910 késő-tavaszán új helyre költöztették, éspedig a Műegyetem lágymányosi palotájának Pecz Samu (Pest, 1854 – Budapest, 1922) tervezte, neogótikus könyvtártermének aulájába. A "Hódolat" tehát ennek az oktató intézménynek a gondozása alatt állt egészen a II. világháború végéig, amiről archív fotók is tanúskodnak. A bombázások során beomlott könyvtár olvasótermének 1949-es újjáépítésekor azonban ismét elmozdították. A szoborcsoport a Műegyetem adományaként, "tanulmányi célokra" felhasználható nyersanyag gyanánt átkerült a Magyar Képzőművészeti Főiskolára. Az epreskerti telephelyre azonban már csak három alak érkezett meg: az olajágat tartó női figura a szállítás során elveszett. Ferenc József és a férfi mellékalak márvány anyagát a diákok saját munkáikba dolgozták bele, a király bal keze azonban, amelyben az országalmát tartotta, megmaradt. Tény, hogy csupán az Erzsébet királynét formázó márványtömb vészelte át az elmúlt évszázadot. Feldarabolásának megakadályozásáért akkoriban állítólag olyan művészek álltak ki, mint Pátzay Pál (Kapuvár, 1896 – Budapest, 1979) vagy Somogyi József (Félszerfalva, 1916 – Budapest, 1993). A népszerű királyné törékeny alakja immár fél évszázada a Képzőművészeti Egyetem szobrászati tanszékének büszkesége, amelyen a hallgatók nemcsak a nemes anyag természetét, hanem a kézi finomfaragás fortélyait is tanulmányozhatják. A királyné impozáns méretű, álló szobra mára egyetlenként megmaradt – nagyjából épségben megőrzött, illetve hitelesen helyreállított – darabja a historizmus-kutatásban és a kultusztörténeti irodalomban jól ismert, de az idők során széthullott és elpusztult emlékműnek, a Szécsi Antal által 1900 körül eltervezett és Mayer Ede által 1906 körül befejezett "Hódolat I. Ferencz József és Erzsébet királyné előtt" című munkának. A szobor, mint a korabeli eszmetörténet egyedi és képzőművészet kvalitásos tárgyi emléke, a magyar kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan képzőművészeti eleme. |
|
|
|
|
|
