| MEGNEVEZÉS: |
Bethlen Gábor erdélyi fejedelem saját kezű aláírásával ellátott, latin nyelvű oklevele. (Kelt: Kolozsvár, 1618. október 20.) |
| KOR: |
1618. október 20. |
KELETKEZÉS HELYE: |
Kolozsvár |
| ANYAG: |
pergamen, viasz |
| TECHNIKA: |
kézírás, tinta |
| MÉRET: |
|
| LEÍRÁS: |
Pergamenoklevél, zsinóron függő viaszpecséttel. A fejedelem mellett Péchi Simon kancellár is kézjegyével látta el. Tartalma: a fejedelem öccsének, Bethlen Istvánnak és feleségének, Csáki Krisztinának adományozza Huszt várát, Visk mezővárossal és számos máramarosi faluval együtt. Kihirdették: Kolozsvár, 1618. október 24. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
Az oklevél tárgyát képező Huszt vára, mely az Erdélyi Fejedelemség és a királyi Magyarország határán állt, a hódoltság időszakában a máramarosi sóbányák védelmében kulcsfontosságú erősségének számított. Többször került Habsburg fennhatóság alá, de általában erdélyi kézen volt. Fontosságát bizonyítja, hogy az akkor pár éve ismét birtokolt várat Bethlen legkedvesebb rokonának, az utódjául kiszemelt Istvánnak adta. Bethlen István itt rendezte be székhelyét, palotát épített és erősítette a várat. Megkapta Máramaros vármegye örökös főispáni címét is. Az irat – a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában őrzött – Eszterházy család tatai levéltárába tartozik. Eredeti jelzete: P 204 (Transylvanica) Capsa 4. Fasc. 1. No. 4. Az irat egyébként még szerepel a levéltári lajstromkönyvben, tehát a 18. század közepén készült bejegyzés idején még a helyén volt. Az irattárból történt kikerülésének ideje és módja már nem állapítható meg, de az 1960-as években már hiányként szerepelt. A tárgyalt oklevél, tekintettel a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltár által őrzött Esterházy levéltárból való származására, és a benne foglalt tulajdonosváltozást elsődlegesen bizonyító forrásértékére, a nemzeti kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan eleme. |
|
|
|
|
|
