Műtárgy-nyilvántartási azonosító: 301085
Gyűjtemény-nyilvántartási azonosító:
Rendeltetés és tárgyfajta:
DOKUMENTÁCIÓ; ÍROTT / NYOMTATOTT (KÉZ- ÉS GÉPIRAT); KÖZIRAT
oklevél; adománylevél - címeres levél
Jogi helyzet:
VÉDETT
Alkotó(k):
kibocsátó: IV. (Boldog) Károly, Habsburg (Persenbeug, 1887 – Funchal, 1922)
MEGNEVEZÉS: IV. Károly magyar király által kiadott nemesség- és címeradomány Szávits Kornél honvéd ezredes részére. (Kelt: Bécs, 1917. augusztus 21.)
KOR: 1917. augusztus 21. KELETKEZÉS HELYE: Bécs
ANYAG: bársony, viasz, arany, réz, papír
TECHNIKA: kézírás, gouache, bársonykötés, tus, domborított
MÉRET: terjedelem: 6.00 oldal
LEÍRÁS: Az elejénél színes címerrajzzal, a végénél IV. Károly és gróf Zichy Aladár autográf aláírásával. Eredeti bordó bársonykötésben, aranyzsinóron függő, réztokozású vörös viaszpecséttel, modern, színben harmonizáló bársonytokban.
JELZÉS:
JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: A nemességadományt minden bizonnyal I. Ferenc József elé terjesztették, aki a Királyi Könyvek (MNL OL A 57 – DXXIII/296) tanúsága szerint azt jóvá is hagyta. A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában őrzött Királyi Könyvek a címeradomány időpontjának 1916. április 6. napját jelzi. Ezzel szemben az adományt IV. Károly adta ki és szentesítette az aláírásával 1917. augusztus 21. napján. IV. Károly adománylevelei – rövid uralkodására való tekintettel – igen ritkának számítanak. A MNL OL R 64-es fondja (1. és 2. tétel) is mindössze négy darab eredeti címereslevelet őriz tőle, valamint két másolatot. A bordó bársonykötetes oklevél viszonylag jó állapotú, bár a borítója viseltes, a kötésgerinc és az első bekötött tábla sérült. Az írás azonban ép, mindenütt jól olvasható. A vörös viasz függőpecsét épen megmaradt. A címereslevél egyedi, megismételhetetlen műalkotásnak is tekintendő, amely köz-, társadalom-, és művészettörténeti jelentőséggel bír, Magyarország kultúrtörténeti kincsei közé tartozik. IV. Károly magyar király (1916-1918) Szávits Kornél honvédezredes részére kiadott nemesség- és címeradományozó oklevele, tekintettel az uralkodótól származó kevés adománylevélre, valamint arra a példa nélküli tényre, hogy a jóváhagyó és a szentesítő uralkodó személye eltérő, a magyar történettudomány kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan levéltári forrása.