| MEGNEVEZÉS: |
Szabadság úszóház |
| KOR: |
1962 |
KELETKEZÉS HELYE: |
Mohács |
| ANYAG: |
acél, alumínium, hullámpala, fa, üveg |
| TECHNIKA: |
|
| MÉRET: |
egyéb méret(ek): Teljes hossz: 100,03 m; Legnagyobb szélesség: 16,40 m; Legnagyobb merülés: 0,60 m; Összes vízkiszorítás: 217,7 t; Megengedett befogadóképesség: 290 fő |
| LEÍRÁS: |
Három önálló úszóműből áll. Az úszóművek több úszótagra épültek, melyek hengeres, ill. téglatest alakúak. Készült: napozó ponton és csónakgarázs Mohácson 1962, úszómóló Szegeden 1974. Hajózási nyilvántartási szám: napozó ponton: U-10299-50, csónakgarázs: U-10300-50, úszómóló: U-10302-50. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A 19. század második felében a Tisza menti nagyobb városok – így Szolnok és Szeged – polgárosodó társadalma is egyre nyitottabbá vált a fürdőkultúra és a vízi sportok "modern vívmányainak" befogadása iránt. Az első szegedi úszóházat 1909-ben építették, két világutazó üzletember ötlete alapján, akik Párizsban járva felfigyeltek a Szajnán ringó csónakházakra, amelyek nemcsak a sportolást szolgálták, hanem a társadalmi élet színhelyei is voltak. Szegeden az 1870-es évektől indult virágzásnak a vízi élet. 1870-ben megalakult a szegedi Csolnakázó Egylet, amely 1885-ben klubházat és hajótárolót építtetett.1909-ben alakult meg a Tisza Szegedi Evezős Egylet, amelynek még ugyanebben az évben elkészült az úszóháza is. Ez volt az első, a maiakhoz hasonló, csónaktárolásra, kikötésre és társasági életre egyaránt alkalmas úszómű a városban. 1912-ben jött létre a Szegedi Evezős Club, majd 1920-ban a Szegedi Regatta Egylet. Utóbbi csónakháza a Tömörkény Gimnázium előtt horgonyzott, ahol nemrég még a Szabadság Úszóház is vesztegelt. A Szegedi Csónakázó Egylet 1925-ben elsüllyedt hajótárolója helyett Pesten vettek egy másikat, amely Titelen keresztül 1926. május 23-án érkezett Szegedre. Az 1926-28-ban készült képeslapok tanúsága szerint a "Kultúr Palota" előtt állt, tehát már 85 éve igazoltan ez az a hely, ahol az úszóház a parti épületekkel városképi szempontból szorosan összetartozónak tekinthető. A szegedi vízi élet kiszolgáló egységei, a Tisza belvárosi szakaszán 1909-től folyamatosan jelenlévő úszóházak fokozatosan a város arculatának egyik fontos elemévé váltak. Igen népes törzsközönségük számára az itt eltöltött idő a polgári életmód szerves részévé vált. Az úszóházak széleskörű társadalmi igényt elégítettek ki, egészen addig, míg a második világháború idején kettő kivételével – amelyeket még időben a Maros torkolata fölé vontatva eldugtak – valamennyi el nem pusztult. A "Szőnyi" és "Takács" úszóház megmenekült. A háború után még egy ideig tulajdonosaik működtették őket, majd a sebtében megalakult tanácsi fürdővállalat. Az 1950-es évek végére a felújítás és karbantartás nélküli folyamatos üzemeltetés következtében az öreg, fából készült úszóházak veszélyessé váltak, ezért ki kellett vonni őket a forgalomból. A szegedieknek a korábban a városképhez elválaszthatatlanul hozzá tartozó úszóházak iránti erős kötődését tükrözi, hogy ezek pótlása érdekében a város – amint ez lehetségessé vált – jelentős anyagi áldozatot is vállalva komoly erőfeszítéseket tett. Az új úszóházak ("Szabadság", "Béke", "Tisza") közül az első, a Szabadság Úszóház 1962. május 9-én érkezett meg Szegedre. A "Szabadság" 49 évvel ezelőtti megérkezésétől folyamatosan üzemel Szegeden. Közmegelégedésre szolgálta a várost, a helybelieket és az ide szívesen látogató turistákat egyaránt, mikor az 1970-es években helyet kellett cserélnie a "Szőke Tisza" csónakházzal. Előbbi beköltözhetett a város szívébe a Kultúrpalota elé, a "Szabadság" pedig a Tisza sodorvonalába eső, új veszteglőhelyre került, ahol folyamatosan veszélyben volt, a felgyülemlő hordalék miatt. Innen 2010-ben került csak vissza a belvárosi veszteglőhelyre. Tekintettel arra, hogy a 19. és 20. században épített, a fővárosban elsősorban a Margitszigetnél, Szegeden a Tisza belvárosi szakaszán nagy számban kikötött úszóházak néhány kivételével milyen gyorsan tűntek el az egykor megszokott városképből, megállapítható, hogy a Szabadság Úszóház hazai ritkaságértéke jelentős. Mivel az úszómű 2001. évi felújítását az eredeti gyártási technológiákkal egyező hagyományos eljárások alkalmazásával végezték, az úszóház építéstörténeti szempontból is érdekes műszaki emléknek minősül. Mint ismeretes, Szeged – kis szünetektől eltekintve – mindig is az evezés fellegvára volt. Az evezős sport helyi társadalmi presztízsét tükrözi, hogy a harmincas években Szent-Györgyi Albert professzor szervezte a regatták felvonulásait. Az a körülmény, hogy az eredetileg– többek között–- a vízi sportok kiszolgálására épített régi szegedi úszóházak közül már csak egyedül a Szabadság Úszóház szolgálja maradéktalanul és kizárólagosan eredeti funkcióját, az úszóháznak figyelemre méltó sporttörténeti értéket is biztosít. Fentiek figyelembe vételével, a Szabadság úszóház életmód-, sport-, hajózás- és helytörténeti jelentőségénél fogva a kiemelkedő jelentőségű, pótolhatatlan kulturális javak körébe tartozik. |
|
|
|
|
|
