| MEGNEVEZÉS: |
Báthory István erdélyi fejedelem által kiadott nemesség- és címeradomány Kávási Somogyi Gergely részére. (Kelt: Varsó, 1582. július 6.) |
| KOR: |
1582. július 6. |
KELETKEZÉS HELYE: |
Varsó |
| ANYAG: |
pergamen, viasz |
| TECHNIKA: |
kézírás, tinta, festett |
| MÉRET: |
|
| LEÍRÁS: |
A latin nyelvű oklevél a címerminiatúrától eltekintve szinte dísztelen, gyakorlott kancellária kézírású, csak az első két szó (Nos Stephanus) íródott nagyobb méretű aranyozott majuszkulával. Az oklevél már méltóságsor (series dignitatum) nélkül, de még a per manus-formulával ellátva íródott pergamenre, a korban szokványos lap alakú, az ügy örökérvényűségéhez és jogbiztosító voltához illően privilegiális, függőpecséttel megerősített formában. Az „erdélyi ügyekben használatos titkospecsét” vörös viasz lenyomatán Báthory lengyel királyi címere látható, amely a királyi koronával ellátott, negyedelt nagypajzs első és negyedik negyedében a lengyel sast, második-harmadik negyedében a litván lovast, szívpajzsban pedig a Báthoryak „farkasfogas” címerét ábrázolja. Az oklevelet Báthory és a szövegben is megnevezett erdélyi kancellár, Berzeviczy Miklós is hitelesítette aláírásával. Tartalmát tekintve az oklevél latin nyelvű szövege szerint Báthory István erdélyi fejedelem – aki ekkor a lengyel királyi és litván nagyfejedelmi címeket is viselte, amint az az intitulációban is szerepel – tanácsosainak közbenjárására és figyelembe véve hűséges szolgálatait, valamint azt, hogy ősei nemességére vonatkozó iratai az idők folyamán elvesztek, megújítja kávási Somogyi Gergely erdélyi és magyar nemességét, illetve címert adományoz neki. Az oklevél élén megfestett, a szövegbeli latin címerleírásnak megfelelő címer a következő: kék pajzsban a pajzsból kinövő fekete kakasfej, melynek homlokába két nyílvessző fúródik, a pajzson aranykoronás csőrsisak, rajta a pajzsbeli címerkép ismétlődik; a sisaktakarók kék-ezüst mázúak. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
Báthory István erdélyi fejedelem által kiadott nemesség- és címeradomány Kávási Somogyi Gergely részére. (Kelt: Varsó, 1582. július 6.) címen nyilvántartásba vett címeres levél 2017 decemberében rendezett budapesti árverésen került a Műtárgyfelügyelet látókörébe, ahol a levélre a Magyar Nemzeti Levéltár tett védési javaslatot, szakvéleménnyel alátámasztva. A címeres levelek gyűjtése a magyar közgyűjtemények (Magyar Nemzeti Múzeum Levéltári Osztálya, Magyar Országos Levéltár) kiemelt feladata volt már a 19. század utolsó évtizedeitől, és ez az irattípus a szakkutatás és az örökségvédelem figyelmének középpontjában áll azóta is. Az 1582. június 6-án Varsóban kiadott oklevél az erdélyi címereslevél-adás korai időszakában keletkezett, ennek megfelelően pedig a megfogalmazása erősen emlékeztet a Magyarországon megszokott, a bécsi Magyar Kancellária által kiadott armálisokéra. A későbbiekben Erdélyben fokozatosan elhagytak bizonyos formális részeket, az oklevelek fogalmazásmódja egyszerűsödött, a szövegek rövidültek. Az adományos kávási Somogyi családról szinte semmit nem tud a szakirodalom. Bilkei Gorzó Bertalan (Szatmár vármegye nemes családjai, Nagykároly 1910) egy későbbi nemességvizsgálati iratanyag alapján említi a címeradományt Szatmár vármegye nemes családjai között. A címernyerő előneveként vagy lakhelyként szereplő Kávás település Szatmár vármegyében feküdt, később Érkávás névre nevezték át, ma Románia része Căuaş néven. Somogyi Gergely egy 1585. február 14-én Balázsházán kelt tanúvallomásban tanúként szerepel, de ennél több információ nem lelhető fel róla az alapvető szakirodalomban. Tekintettel arra, hogy az adományozottról kevés egyéb adattal rendelkezünk, és maga az adomány is csak részben ismert egyéb forrásokból, valamint az irattípus kiemelt jelentőségére megállapítható, hogy a címereslevél a magyar történelem, társadalom-, család-, hely-, és művészettörténet, valamint diplomatika kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan levéltári forrása. |
|
|
|
|
|
