| MEGNEVEZÉS: |
Ilosvay László és Szaruba László magyar nyelvű, eredeti szerződése egy a dobrókai mezőben (Bereg megye) fekvő kaszálóról 1598-ból. (Kelt: Ilosva, 1598. július 9.) |
| KOR: |
1598. július 9. |
KELETKEZÉS HELYE: |
Ilosva |
| ANYAG: |
papír, viasz |
| TECHNIKA: |
kézírás, tinta |
| MÉRET: |
terjedelem: 1.00 oldal |
| LEÍRÁS: |
Tartalom: Ilosvay László Bereg vármegye tisztségviselői előtt panaszt tett Perényi Györgyné Thurzó Anna Ölyvösön (egykor szintén Bereg megyében, ma Vilhivka Ukrajnában) lakó jobbágya, Szaruba László ellen, aki az ő dobrókai mezőben fekvő kaszálójának szénáját elégette. Ilosvay azonban tetten érte Szarubát, s elfogatása után a vármegye jogban jártas embereit kérte, hogy hozzanak a jobbágy felett ítéletet. Szaruba atyafiai ellenben egyezséget ajánlottak Ilosvaynak: A felégetett kaszáló fejében örök birtoklásra felajánlották Ilosvaynak a dobrókai mezőben fekvő és „Sándor lázának” nevezett rétjüket, amelyet ő elfogadott. Bereg vármegye tisztségviselői erről a békés megegyezésről állították ki a két fél egyezséglevelét, azaz szerződését.
A lap alján Lipczey János, Komlóssy Gergely, Ilosvay Pál és Kapy Miklós eredeti aláírásával és összesen kilenc rányomott pecséttel hitelesítve. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A dokumentum típusa, a bizonyságlevél, az egyik leggyakoribb forrás típus. Az írásbeliség kialakulásától kezdve a jogbiztosító iratokról, hosszabb távra szóló szerződésekről ebben a formában állítottak ki oklevelet. Minthogy a jogi aktus minden mozzanatát, az ügyben szereplő felek és birtokaik adatát is tartalmazza a jog-, gazdaság-, művelődés-, hivatal-, és helytörténettel foglalkozók számára megkerülhetetlen forrás. Ugyanakkor a 16. századból kevés birtokjogi irat maradt fenn, illetve elsősorban birtokadományozási iratok léteznek. A gazdaságtörténeti, birtoktörténeti kutatások számára van jelentősége az ilyen jellegű iratoknak, hiszen az irat sok birtoktörténeti szempontból lényeges tényt sorol fel: nemcsak a benne szereplő vita, hanem a birtoktestekre, az ott gazdálkodókra vonatkozó információk is érdekesek. Az irat további különlegessége régi – „az Ó Calendarium szerént” történt – keltezése. Ezt, a Gregorián naptárnak a magyar országgyűlés által 1588-ban történt bevezetése előtti módon történt keletkezést ekkor már – súlyos pénzbüntetés terhe mellett – régen betiltották, ennek ellenére mégis így dátumozták. Mindezekre tekintettel Ilosvay László és Szaruba László 1598. július 9-én kelt bizonyságlevele jogtörténeti, gazdaságtörténeti, birtoktörténeti és helytörténeti forrásértéke miatt a magyar nemzeti kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan részét képezi. |
|
|
|
|
|
