| MEGNEVEZÉS: |
Magyar főúri gyermekek (Batthyány fivérek?) |
| KOR: |
1730-1740 körül |
KELETKEZÉS HELYE: |
|
| ANYAG: |
vászon |
| TECHNIKA: |
olaj |
| MÉRET: |
magasság: 148.00 cm; szélesség: 113.00 cm |
| LEÍRÁS: |
Semleges sötét háttér előtt négy, barna szemű, komoly arcú, magyar ruhás fiú áll: a három idősebb hátul, elöl a legkisebb. Különböző színű ruhákat viselnek. A két legidősebb vörös, illetve barna mentét prémszegéllyel és prémes kucsmával, a következő zöld dolmányt, a legkisebb sötétkék dolmányt és mentét arany sujtásokkal. A fiúkat kézmozdulataik és a kezükben tartott „dolgok” kapcsolják össze: egy ovális miniatűr portré, egy tarka virágcsokor, egy Janus-fejes dombormű és egy fürt szőlő. Előttük vörös kötésű könyvek hevernek. |
| JELZÉS: |
Jelzés nélkül |
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A festmény 2019 decemberében egy budapesti aukciósház árverésén került a Műtárgyfelügyelet látókörébe. Ezzel egy időben a Szépművészeti Múzeum tett védési javaslatot, a védési eljárást ezt követően indította meg a hatóság. A felső-magyarországi Bazinban született, és bécsi képzettségű festő Kupeczky János (Kupetzky, Kupecky; Bazin, 1667 – Nürnberg, 1740), két évtizedes itáliai működés után tért vissza a császárvárosba, ahol udvari festőjeként magyar megrendelők számára is dolgozott, személye a magyar művészettörténet írás számára kiemelten is fontos. A Magyar Főúri gyermekek című – neki, vgay körének tulajdonítható – festményével 1988-as kiállítási felbukkanása óta a művészettörténeti, családtörténeti szakkutatás már több tanulmányban is foglalkozott. A festmény története mintegy két évszázadra visszamenően ismert: az 1848-as forradalom és szabadságharc időszakának minisztere és miniszterelnöke, Szemere Bertalan (1812-1869) családjában öröklődött. 1988-ban Buzási Enikő művészettörténész, a közép-európai barokk portréfestészet elismert kutatója sorolta először Kupeczky életművébe és datálta az 1710-es évek elejére. Különleges ikonográfiája és kimagasló festői kvalitása okán a festmény megrendelőjét a bécsi udvarhoz közel álló magyar arisztokraták körében feltételezte. Simon István genealógus, levéltáros kutatása szerint a kép készültének idején a magyar arisztokraták között gróf Batthyány Zsigmond a bécsi udvar tanácsosa volt az, akinek négy fia volt (Batthyány Pál, III. Ádám, Imre és II. Zsigmond) a képen láthatóhoz hasonlóan, szerinte őket ábrázolhatja a csoportportré. Gyulai Éva történész-múzeológus elfogadta a korábbi Kupeczky attribúciót és a feltételezett Batthyányi-fiúk ábrázolását, a kép keletkezését viszont 1718 körülre tette. A védési eljárás során a múzeumi művészettörténeti és restaurátori műszeres vizsgálatok alapján Gosztola Annamária főmúzeológus a festő egyéb portréinak ismeretében kétségbe vonta Kupeczky szerzőségét, továbbá Tompos Lilla művészettörténész a korszak viselettörténet szakértője a datálást az 1730-40-es évekre tette a ruhák szabását és a frizurákat, parókaviseleteket figyelembe véve. Mivel Kupeczky ekkor már Nürnbergben élt, így ez a vélemény meginogtatja az attribúciót és a datálást is. Ugyanakkor felmerült az is, hogy az ábrázoltak családi, rokoni összetartozása sem szükségszerű, a csoportos ábrázolás más, alkalmi kapcsolatra is utalhat. A festmény ismert provenienciája, alkotója és ábrázoltjai még további kutatásokat igényel, de mindezek ellenére a szakértők egyetértenek a festmény kivételes ikonográfiáját illetően és biztosra veszik, hogy a festőt Kupeczky és a bécsi udvar környezetében kell keresni, ahol a magyar arisztokratákról ilyen magas művészi színvonalú képet készíthettek. A kép kiváló kvalitása független a festő személyétől és a készítés pontos idejétől. Nem kérdéses ritka és különleges ikonográfiája, a gyermek csoportporté műfaja pedig szintén egyedülálló az időszak hazai arcképtermésében. A festmény egyedi portréművészeti, művészettörténeti, családtörténeti jelentősége, ikonográfiai különlegessége miatt fontos, magyar vonatkozású alkotás, mely kulturális örökségünk kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan képzőművészeti darabja. |
|
|
|
|
|
