| MEGNEVEZÉS: |
R. P. F. Ludovici Granatensis, ordinis S. Dominici, Introductionis Ad Symbolum Fidei, Compendium, Quator Libris Comprehensum |
| KOR: |
1595 |
KELETKEZÉS HELYE: |
Köln |
| ANYAG: |
papír |
| TECHNIKA: |
nyomtatott, bőrkötés |
| MÉRET: |
magasság: 17.00 cm;
egyéb méret(ek): Terjedelem: [40], 583 p. |
| LEÍRÁS: |
Quatuor libris comprehensum. In quibus de admirabili opere Creationis, Fidei Christianae praestantiis, Redemptionis humanae Mysteriis, Adventus Christi certitudine, aliisque articulis tractatur ... Ab Authore ... conscriptum ... Nunc vero a Michaele ab Isselt ex Italico sermone Latinitate donatum. Coloniae, apud Arnoldum Quentelium, 1595. [40], 583 p. A kötet elején és végén bejegyzésekkel, néhány helyen aláhúzással. A címlapon olvasható bejegyzés: "[1. kézzel]: (Inscr)iptus Catalogo (Coll)egij Selliensis [kihúzva] [2. kézzel]: Tyrnaviensis [1. kézzel]: Societatis Jesu [2. kézzel] Anno 1637. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A teológiai tárgyú könyvtári dokumentum önmagában is viszonylag ritka, magyarországi közkönyvtárban kettő példány található belőle, de igazi jelentőségét a címlapján olvasható bejegyzés adja, ami alapján a példány története – különleges módon – jól nyomon követhető. A bejegyzések: "[1. kézzel] G: (Inscr)iptus Catalogo (Coll)egij Selliensis [kihúzva] [2. kézzel]: Tyrnaviensis [1. kézzel]: Societatis Jesu [2. kézzel] Anno 1637." szerint a kötet 1600 és 1605 között a vágsellyei jezsuita kollégium tulajdonában volt, majd az 1615-ben újraindult nagyszombati jezsuita kollégium bibliotékájába került, s ott katalogizálták 1637-ben. A jezsuita rend visszatérésére (1567-ben leégett a nagyszombati kollégium, s a rendtagok Bécsbe menekültek) csak 1586-ra sikerült biztosítani a hátteret. Draskovich György kalocsai érsek közbenjárására II. Rudolf király a turóci prépostságot adományozta a jezsuitáknak, amit IV. Béla király alapított a premontrei rend számára 1248-ban. A két földbirtokot jelentő Turóc megyei Znióváralja és a Nyitra megyei Vágsellye megfelelő anyagi háttérnek látszott az újrakezdésre. Már 1585 februárjában felvetődött, hogy a katolikus ügyek előmozdítására új kollégiumot kellene alapítani, amelynek működését a turóci prépostság jövedelme biztosította volna. A javadalmakat azzal a kikötéssel ruházták a rendre, hogy azok hozamából új kollégiumot indíthassanak a magyar fiatalok számára. A jezsuiták ünnepélyes beiktatása 1586 nyarán megtörtént Vágsellyén, ahol rezidenciát alakították ki. Majd a távolabb fekvő Znióváraljára költöztek, amely már a középkor óta a prépostság központja volt. A rossz fekvés, mostoha és ellenséges környezet miatt a tervbe vett kollégium alapítása és az oktatás beindítása három évig elhúzódott. A félreeső és rendkívül kedvezőtlen adottságokkal rendelkező vidék nem bizonyult megfelelő terepnek az új iskoláztatási rendszernek meghonosítására. Egy évtized oktatás után, 1599-ben a jezsuiták Bécshez és Pozsonyhoz is közel fekvő Vágsellyére költöztek Znióváraljáról, amely a közlekedési útvonalaktól kissé messzebb és ellenséges környezetben feküdt. Vágsellye mellett nemcsak a kedvező földrajzi helyzet szólt, hanem az iskola fenntartásának költségei is biztosítottabbnak tűntek. Missziók szervezésére is alkalmasabb kollégiumba még Ausztriából is jöttek a magyar nyelv tanulása céljából. Az oktatás számára nagyobb könyvtárra volt szükségük, így Forgách Ferenc adománya révén, a turóci állomány egy részével a jezsuiták új bibliotékát alapítottak. A hiányt vásárlás útján is igyekeztek pótolni, így kerülhetett a neves domonkos teológus 1595-ben megjelent műve Vágsellyére. A következő években Vágsellyén biztosítottnak látszott az iskola fenntartásának anyagi feltétele, a kedvezőbb fekvése egyaránt alkalmassá tette a missziók szervezésére, illetve Pozsony és Bécs közelsége miatt a rendszeres kapcsolattartásra. Az 1601-es évkönyv 400 bentlakó tanulóról és 14 rendtagról, köztük Forró Györgyről és Pázmány Péterről tesz említést. A jezsuita iskolarendszer még jó ideig vonzó lesz a környékbeli fiatalok számára és rendkívül hatékony eszköz a térítésre. A könyvtár felállítása és valószínűleg katalogizálása 1604-re befejeződött. A Némethi Jakab-féle 1632-es kéziratos katalógusban is szereplő kötet, a bejegyzés szerint az 1620-as években kerülhetett Nagyszombatba (addig valószínűleg Bécsben, vagy valamelyik rendtagnál lehetett). A Szentiványi Márton-féle 1690-es kéziratos katalógusban is szerepel, a következő módon:"Eiusdem [Ludovicus Granatensis] de Eodem compendium [Introductio ad Symbolum Fidei] octauo Coloniae 1595. corio albo cum tabulis 1690. " Ebből világosan látszik, hogy a nyolcadrét kötet már ma is az eredeti fehér fatáblás kötését viseli, s Szentiványi 1690-ben vezette be a könyvtár katalógusába. Bocskai csapatai 1605. elején elérték a Felvidéket, s Pozsony felé közeledtek. A vágsellyei kollégiumban a tanítás abbamaradt, először a tanulók, később pedig már az új rendtagok nagyobb része is elmenekült, Tavasszal a hajdúk felgyújtották a kollégium épületét, a jezsuiták ingóságukkal, természetesen a könyvtárral együtt a Dunán Bécsbe menekültek, ám az út során a rakomány egy része a folyóba veszett. Ezután Bécsből különböző kollégiumokba küldték szét a rendtagokat. A jelen kötet a 18. századvégi rendfeloszlatás után került a Magyar Királyi Egyetem budai, s később a Barátok terén álló pesti könyvtárába. A kutatás jelen állása szerint nem ismert, hogyan kerülhetett ki az Egyetemi Könyvtár állományából, a rendelkezésre álló adatok alapján valószínűsíthetően nem szabályos úton. A kötet a magyar művelődéstörténet, könyvtártörténet, egyháztörténet, és a magyar jezsuita rend története szempontjából kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan könyvtári dokumentumok közé tartozik. |
|
|
|
|
|
