Műtárgy-nyilvántartási azonosító: 306088
Gyűjtemény-nyilvántartási azonosító:
Rendeltetés és tárgyfajta:
DOKUMENTÁCIÓ; ÍROTT / NYOMTATOTT (KÉZ- ÉS GÉPIRAT); MAGÁNIRAT
levél
Jogi helyzet:
VÉDETT
Alkotó(k):
író: Kossuth Lajos (Monok, 1802 – Torino, 1894)
MEGNEVEZÉS: Kossuth Lajos autográf, datált és aláírt levele Brázay Kálmán részére. (Kelt: Turin (Torino), 1884. október 13.)
KOR: 1884. október 13. KELETKEZÉS HELYE: Torino
ANYAG: papír, vászon
TECHNIKA: tinta, kézírás
MÉRET: magasság: 20.50 cm; terjedelem: 3.00 oldal
LEÍRÁS: 3 beírt oldal, fekete szegélyű, merített levélpapíron. Tartalma: Az emigrációban élő Kossuth sajnálatát fejezi ki, hogy az adott évben a címzett feleségének és lányának betegsége miatt nem láthatja, pedig számított rá, hogy a Torinói Kiállítást meglátogatja. Utal az országban dúló kolerajárványra, de jelzi, hogy ennek Torinóban semmi nyoma. Köszöni Brázay érdeklődését borkészletéről, egyúttal panaszolja, hogy a korábbi küldemény árjegyzékét még mindig nem küldte el, ezért a ládát nem nyitotta ki, s így nem tudja mi van benne.
JELZÉS:
JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: Kossuth – felesége halála után szokásos fekete keretes levélpapírra írt – levele bizonyítja, hogy az emigrációban élő Kossuth szorosabb viszonyt ápolt Brázayval, aki megpróbálta anyagilag is támogatni – ennek bizonyítéka az, hogy a levélben említett ládáról nem küldte el a számlát. A címzett, Brázay Kálmán a magyar ipartörténet jeles alakja, aki 1865 után nyitott kereskedésével és főképp az általa kifejlesztett sósborsszesszel vált ismertté, s a gyára egészen a II. világháborúig üzemelt. Kossuth Lajossal való kapcsolatát igazolja a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kossuth gyűjteményében, Brázay által írt, 1892-ben augusztus 19-én kelt levél (jelzete: R 90.I.7428). A jelen forrás bizonyítéka a folyamatos kapcsolattartásuknak, s a két család között lévő bensőségesebb viszony jele a Kossuth húgára való utalás. Érdekes, hogy a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kossuth gyűjteményében fennmaradt mintegy 8.000 iratban Kossuth késői korszakából túlnyomórészt politikától mentes levelezése maradt fenn. Ez sok szempontból érdekes. Egyrészt, hogyan válik el a politikai élettől úgy, hogy közben aktívan ír és tartja a kapcsolatot sok emberrel. Az 1880-as évek elejétől jelentkezik ez az inkább magánjellegű levelezés. A Brázay-féle borszállítás hosszú ideig rendszeres volt, Kossuth kérte is. Az első évtizedekben határozottan ragaszkodott a magyar borokhoz. További érdekes mozzanat a szemével kapcsolatban, hogy Kossuth a sós és sótlan borszesznek milyen jelentőséget tulajdonított a látásában. Fentiek értelmében, mivel a levél más forrásokból megismerhetetlen, egyedi információkat tartalmaz Kossuth személyére, magánéletére, emigráns évei alatti életvitelére, szokásaira vonatkozóan, a dokumentum a kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan kulturális javak körébe tartozik.