| MEGNEVEZÉS: |
Négy magyar nyelvű elismervényt tartalmazó irat gróf Nádasdy Ferenc országbíró (1655–1671) alkalmazottaitól (Pozsony, Kassa, 1671 április - október) |
| KOR: |
1671. április - október |
KELETKEZÉS HELYE: |
Pozsony, Kassa |
| ANYAG: |
papír, viasz |
| TECHNIKA: |
kézírás, tinta |
| MÉRET: |
terjedelem: 4.00 oldal;
egyéb méret(ek): szélesség (kihajtva) kb. 40 cm |
| LEÍRÁS: |
A két folió terjedelmű irat négy egymást követő, aláírt, lepecsételt elimservényt tartalmaz:
1) Gandel Zsigmond, gróf Nádasdy Ferenc országbíró familiarása (tisztartója) magyar nyelvű, eredeti elismervénye
Tartalom: Gandel Zsigmond, Gróf Nádasdy Ferenc országbíró (1655–1671) egyik familiárisa elismeri, hogy „az minemő summa pénzt letött volt Bónis Ferenc uram füzéri jószág árendájában, mely pénz Dévény Ferenc uram keze alatt volt, abból adtunk az tokaji szőlők munkája ötszáz forintot.” Emellett a nevezett összegből Dévény Ferenc bizonyos szükségletekre kiutalt 50 forint 68 dénárt (korabeli magyarsággal „pénzt”). Továbbá Bálintffy János úrnak, amikor ő postázási feladatokat látott el, adott Dévény Ferenc 65 forintot, amelyet Bálintffy elismerhet [lásd erről alább a 2. sz. mellékletet]. Emellett tokaji úti és füzéri vizsgálati, valamint egyéb különféle költségekre is tett Dévény Ferenc kiadásokat, amelyek megtérítését – Gandel állítása szerint – neki „szegény úr”, azaz Nádasdy Ferenc ugyancsak ígérte.
Az iratok külön érdekessége: Annak a Bónis Ferenc zempléni nemesnek a füzéri uradalom bérbeadásából származó pénzösszegéről szól az elismervény és alábbi mellékletei is, akit 1671. április 30-án, azaz csupán bő két héttel az irat kelte után, a Wesselényi-féle összeesküvésben való részvétele miatt – a fej- és jószágvesztésre ítélt Zrínyi Péterhez és Frangepán Ferenc Kristófhoz, valamint magához Nádasdy Ferenc országbíróhoz hasonlóan, ám velük ellentétben nem Bécsújhelyen vagy Bécsben, hanem – Pozsonyban kivégeztek. Az iratok Gróf Nádasdy Ferenc országbíró (1655–1671) udvartartásához és felső-magyarországi kapcsolataihoz is érdekes adatokkal szolgálnak.
Gandel Zsigmond eredeti aláírásával: „Gandell Zsigmond manu propria”.
Kelt: 1671. április 15-én, Pozsonyban.
2) Kéry Balázs, gróf Nádasdy Ferenc országbíró familiarása (tisztartója) magyar nyelvű, eredeti elismervénye.
Tartalom: Kéry Balázs elismeri, hogy mivel egykor Gróf Nádasdy Ferenc országbíró (1655–1671) szolgálatában állt, nevezetesen egyik levélírója (missilista) volt, ezért több ízben írt ura nevében a tokaji szőlőkre és füzéri birtokra vonatkozóan parancsleveleket. Így ezek ismeretében kijelenti, hogy Nádasdy országbíró megparancsolta nemzetes Dévény Ferencnek és Gandel Zsigmondnak, hogy a náluk lévő pénzből a szükséges kiadásokat a jelzett célokra kifizethessék. Ám azt nem tudja, hogy ténylegesen milyen célra mennyit fizettek.
Kéry Balázs eredeti aláírásával: „Keérij Balas manu propria”.
Kelt: ugyancsak 1671. április 15-én, Pozsonyban.
Alul vörös viaszpecséttel.
3) Bálintffy János, gróf Nádasdy Ferenc országbíró familiarása (tisztartója) magyar nyelvű, eredeti elismervénye.
Tartalom: Bálintffy János, Nádasdy országbíró egyik ismertebb tiszttartója elismervényében igazolja, hogy az április végi kivégzése miatt az iratban már néhaiként említett Gróf Nádasdy Ferenc emberének, nemzetes Dévény Ferencnek Bónis Ferenc egy alkalomnál többször nem adott pénzt, hiszen egyrészt ennek leszámolásánál egy ideig maga is jelen volt, másrészt „az pínznek hátramaradott részének felvételére az talpasoknak Füzérben való léte és félelme miatt nem ment ki őkegyelme, és így Bónis Ferencnél maradott.” Egyúttal Bálintffy utal Gandel fenti elismervényére a ténylegesen felvett és kifizetett pénzösszegekről.
Bálintffy János eredeti aláírásával: „Bálintffy János manu propria”.
Kelt: 1671 áprilisa után, de a dátum leszakadt, így sajnos nem olvasható, Kassán (Abaúj megyében).
Alul vörös viaszpecséttel.
4) Udvarhelyi Mihály magyar nyelvű, eredeti elismervénye.
Tartalom: Udvarhelyi Mihály elismervényében tanúsítja, hogy néhai Gróf Nádasdy Ferenc emberének, Dévény Ferencnek, Kassán a kivégzése miatt már ugyancsak néhaiként említett Bónis Ferenc a – Gandel Zsigmond kimutatása szerint – megnevezett pénzösszeget átadta, hiszen annak „olvasásában magam is jelen voltam”. Egyúttal azt is igazolja, hogy Nádasdy gróf kérésére a füzéri vizsgálatban több napon keresztül részt vett, és annak idején megfelelő ellátást kapott Dévény Ferenc költségén.
Udvarhelyi Mihály eredeti aláírásával: „Michael Udvarhely manu propria”.
Kelt: 1671. október 25-én, Kassán (Abaúj megyében).
Alul vörös viaszpecséttel. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A – budapesti árverésen, 2012 áprilisában felbukkant – két folió terjedelmű irat négy egymást követő, aláírt, lepecsételt elismervényt, azaz recognitionalest tartalmaz:
1) Gandel Zsigmond Pozsonyban, 1671. április 13-án kelt elismervényében tanúsítja, hogy Bónis Ferenc a füzéri uradalom bérleti díja fejében letett egy bizonyos összeget, amelyből Dévényi Ferenc, Nádasdy Ferenc tiszttartója a tokaji szőlőben végzett munkáért 500 forintot fizetett ki, s ebből Gandel szükségleteinek fedezésére 50 forint 80 fillért adott át, Bálintffy János költségeire pedig 65 forintot utalt ki.
2) Kéry Balázs, Nádasdy Ferenc volt fogalmazója Kassán datált elismervényében bizonyítja, hogy Dévényi Ferenc és Gandel Zsigmond Nádasdy Ferenc megbízásából pénzt vehetett fel, illetve kifizetéseket eszközölhetett. Mindezekről a kiállított nyugták rendelkezésre állnak.
3) Bálintffy János Kassán igazolja, hogy Bónis Ferenc a füzéri árenda díjának csak egy részét fizette ki Nádasdy megbízottjának, Dévényi Ferencnek. A fennmaradó összeg kifizetésére a „talpasoknak” Füzérben való léte miatt nem került sor. A pontos dátum az irat szakadozott, rongált állapota miatt nem állapítható meg. Minthogy azonban Nádasdy Ferencet már néhaiként említi, minden bizonnyal a kivégzését követően, azaz 1671. április 30-a után íródott.
4) Udvarhelyi Ferenc 1671. október 25-én Kassán aláírt elismervényében megerősíti, hogy Dévényi Ferenc kassai házánál személyesen volt jelen, mikor néhai Bónis Ferenc a füzéri árenda díját kifizette.
Nádasdy Ferenc országbírót a Wesselényi nádor nevével fémjelzett Habsburg-ellenes főúri összeesküvésben való részvétele és az abban betöltött vezető szerepe miatt 1670. szeptember 3-án letartóztatták. Az 1) és 2) számú irat keletkezésekor már Bécsújhelyben raboskodott Zrínyi Péterrel és Frangepán Kristóffal. A 3) és 4) számú irat 1671 őszén keletkezett. A Magyar Udvari Kamara és a Kincstár mielőbb meg akarta szerezni az elkobzásra került hatalmas Nádasdy vagyont. Az egyes birtokok pénzügyi helyzetének tisztázása miatt került sor a számtartók, kulcsárok és tiszttartók elszámoltatására. Az irat a benne felbukkanó tolcsvai Bónis Ferenc személye miatt különösen érdekes. A protestáns köznemes 1668-tól kapcsolatban állt Nádasdyval, ugyanis bérbe vette annak füzéri uradalmát. Az üzleten kívül hasonló politikai nézeteik is egy táborba terelték őket. Nádasdynak sikerült Bónist a Wesselényi-féle szervezkedés számára megnyernie, aki a Habsburg politikával elégedetlenkedő zempléni köznemes réteg vezéralakja lett. Az ellenállás fő fészke a fenti iratokban sokat emlegetett füzéri vár volt, ahol elszegényedett nemesekből, bujdosó végvári vitézekből, üldözött prédikátorokból álló ún. talpas sereg verbuválódott Bónis köré, akikkel fegyveresen is felvette a harcot az ellenük kivezényelt császári csapatokkal szemben. A túlerőben lévő császáriak elfogták Bónist, majd a Pozsonyban felállított bíróság fő- és jószágvesztésre ítélte. A három főrangú vádlottal (Nádasdy, Zrínyi és Frangepán) egy napon, 1671. április 30-án végezték ki Pozsonyban.
Az elismervények – történelmi emlékértékükön túl – két szempontból is érdekesek. Egyrészt a kamara irattárába kellett kerülniük, ugyanis a kamara gyűjtötte be ezeket az elismervényeket. Ez azt jelenti, hogy a mai levéltári szabályozás alapján levéltárban elhelyezendő köziratnak minősülnek. Másrészt köztörténeti szempontból a talpasok olyan – többek között – üldözött protestáns lelkészek voltak, akik ugyanolyan rendszerben gyűltek össze egy földesúr köré, mint később a Thökölyék vezette mozgalomban. A talpasok mozgalma a Thököly, majd II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharcok előfutárának tekinthető. E tekintetben az elismervények jelentősége, hogy a talpasokról tartalmaznak pótolhatatlan információkat. A négy, 1671-ben keletkezett, tartalmiolag is összetartozó elismervény, mely a 17. századi magyar történelemre, a Wesselényi-féle szervezkedésre és a Habsburgok politikájával való szembenállásra vonatkozó jelentős információkat tartalmaz, közirat jellegére is tekintettel a magyar történelem kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan levéltári forrása. |
|
|
|
|
|
