Műtárgy-nyilvántartási azonosító: 306177
Gyűjtemény-nyilvántartási azonosító:
Rendeltetés és tárgyfajta:
DOKUMENTÁCIÓ; ÍROTT / NYOMTATOTT (KÉZ- ÉS GÉPIRAT); EGYÉB DOKUMENTÁCIÓ
irodalmi és egyéb kézirat
Jogi helyzet:
VÉDETT
Alkotó(k):
író: Kosztolányi Dezső (Szabadka, 1885 – Budapest, 1936)
MEGNEVEZÉS: Kosztolányi Dezső ismeretlen töredékei egy papírlapon
KOR: 1920-as évek második fele - 1930-as évek eleje KELETKEZÉS HELYE:
ANYAG: papír
TECHNIKA: tinta, kézírás
MÉRET: terjedelem: 1.00 oldal
LEÍRÁS: Keltezés nélkül. A verset zöld tintával írta a költő egy jegyzettömbbe, melyből kitépték a lapot. A lap sarkán található 3-as szám jelzi, hogy egy kézirategyüttes része, a cím nélküli költemény pedig feltehetően egy hosszabb vers részlete. Tartalma: Nehezen olvasható, több helyen bizonytalanul azonosítható írás (ezeknél a szavaknál szögletes zárójelben kérdőjelek): „Inség üzöttje… reggelfekvő, éjjelkelő, Űzött, szegény, pénzért fúló [?] Magányosabb, mint remete – (kínos [?] mérgekkel [?] élt, Dagadtra [?] írta a kezét.) A temetőben (mint ti) föld leszek. Az élet nem oly nagy dolog, Szeressetek, szeressetek. Együgyű dal az én dalom, Együgyű egy végrendelet Nem volt barátom, férfi nem, Csak nők szerettek engemet – /Könyörgő ének, koldúsdal, Végrendelet?/ A teste [javítás] él, a lelke fél Fél… fél… – – Nyitott szemembe értelem! Hangok [kihúzva] (Látták, amit gondolok!) (Egyhangú dal, mely visszatér!) Dal a sötét időkön át Nem volt barátom egy sem volt, Ki szeretett, utód szeressen [?] … kire … hagynám mindenem Kik olvassátok egykoron Távolban élő emberek Gondoljátok rám ki nem vagyok Szeressetek, szeressetek!”
JELZÉS:
JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: Kosztolányinak ezen, budapesti árverésen 2012 júniusában felbukkant verse eddig ismeretlen, kiadatlan szöveg, nóvum az irodalomtörténet számára is. Semmilyen forrás nem utalt e konkrét szöveg létére, nyomtatásban való megjelenéséről sincs tudomásunk. A vers datálása és életműbeli helyének kijelölése a Kosztolányi kutatás feladata lesz. A Kosztolányi kutatócsoport számára is ismeretlen szöveg minden kétséget kizáróan Kosztolányi keze írása. A verset a költő zöld tintával írta a jegyzettömbbe, amelyből kitépték a lapot. A költemény cím nélküli, nem kizárt, hogy egy hosszabb vers részlete lehet. A lap sarkában ugyanis egy 3-mas szám azt jelzi, tartozott még a szöveghez két másik oldal is. De mindenképpen egy kézirat-együttes darabja e folio. A mű datálása is problematikus, nincs dátum a lapon. Az autográfról nyilatkozó szakértő (Veres András, a Kosztolányi kritikai kiadás egyik főszerkesztője) szerint, a zöld tinta használata kizárja, hogy 1910-nél korábbi volna, a tematika és a vallomás hangvétele pedig jóval későbbre, Kosztolányi negyvenéves kora, vagyis 1925 utánra vagy talán a harmincas évek elejére datálja. Természetesen az sem zárható ki, hogy a vers a halált megelőző évben születhetett, a kórházi kezeléssel és a halál gondolatával barátkozó költő kísérlete. A teljesen ismeretlen Kosztolányi művet tartalmazó kézirat jelentős irodalomtörténeti forrásértéke miatt a kiemelkedő és pótolhatatlan kulturális javak körébe tartozik.