| MEGNEVEZÉS: |
I. Ferenc József magyar király által kiadott nemesség-, címer- és előnévadomány Knöpfler Vilmos és testvére, Knöpler Károly részére. (Kelt: Neuberg, 1868. szeptember 21.) |
| KOR: |
1868. szeptember 21. |
KELETKEZÉS HELYE: |
Neuberg |
| ANYAG: |
pergamen, viasz, réz, bársony |
| TECHNIKA: |
kézírás, tinta, festett, bőrkötés |
| MÉRET: |
terjedelem: 4.00 oldal |
| LEÍRÁS: |
Címerfestménnyel és címerleírással, függőpecséttel. Magyar nyelvű oklevél az uralkodó és gróf Festetics György király személye körüli miniszter saját kezű aláírásával. Zsinóron függő, réztokba helyezett viaszpecséttel. A dokumentum végére kötött papírlevélen a minisztérium igazgatójának, Henisch Antalnak a királyi könyvekbe való beiktatásról, valamint Szentiványi Kálmán, marosszéki főjegyzőnek a marosvásárhelyi kihirdetésről szóló, saját kezűleg aláírt ellenjegyzésével. Zsinórral átfűzött bőrkötésben, bársonnyal bélelt, két kapoccsal záródó, bőrborítású dobozban. A két megkötő selyemszalag maradványaival, a dobozon kis kopásokkal.
Tartalma: Az uralkodó részben apjuk, részben saját érdemeik elismeréséül nemességet és a "zarándi" előnevet adományozza Knöpfler Vilmosnak és testvérének, Károlynak.
Zarándi Knöpfler Vilmos (Boica, 1815 – Marosvásárhely, 1882) erdélyi orvos a szabadságharc idején tábori orvosként működött. Később Székelyföld, majd Marosvásárhely kórházának főorvosa lett. 1875-től a város országgyűlési képviselője is volt. Testvére a kolozsvári bányaigazgatóság számtisztje volt. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A 2017. decemberében fővárosi antikvárium árverésén szerepelt oklevélre a Magyar Nemzeti Levéltár nyújtott be védési javaslatot és szakvéleményt. I. Ferenc József magyar király által kibocsátott nemesség-, címer- és előnévadomány Knöpfler Vilmos (Boica, 1815 – Marosvásárhely, 1882) és testvére, Knöpfler Károly részére, Kelt: Neuberg, 1868. szeptember 21. a kiegyezés korának tipikus magyar címeres nemeslevelei közé tartozik, az akkor bevett díszítéssel és igényes kalligráfiával készült. A magyar nyelvű, a megszokott formulákból építkező szöveg szerint Ferenc József király Knöpfler Vilmos orvost, királyi és közegészségügyi tanácsost, a marosvásárhelyi országos kórház vezető főorvosát az egészségügy terén folytatott kiemelkedő munkájáért, valamint testvérét, Knöpfler Károly bányaigazgatósági számtisztet buzgó és hasznos szolgálataiért a „zarándi” előnév adományozása mellett, törvényes utódaikkal egyetemben Magyarország címerhasználó nemeseinek sorába emelte. Az oklevelet a király saját kezű, az utolsó oldalon a szöveg alatt látható aláírásával hitelesítette, ugyanott jobboldalt az akkori király személye körüli miniszter, gróf Festetics György ellenjegyezte, és a 7348/1868 eln. iktatószámon, 1868. szeptember 21-én került beiktatásra a Királyi Könyvekbe. Zarándi Knöpfler Vilmos Zalatnán és Kolozsvárott tanult, majd 1834-ben Bécsben kezdte meg az orvosi tanulmányait. Oklevelét Pesten szerezte meg. 1841-ben kezdett el orvosként dolgozni előbb Zaránd és Hunyad megyék főorvosaként, majd Nagyágon, Zalatnán és Offenbányán kincstári bányaorvos 1848-ig. A szabadságharcot orvosként szolgálta végig. A leverése után Zalatnára küldték bányaorvosnak. 1850-ben Székelyföld főorvosa lett, s Marosvásárhelyt telepedett le. 1865-ben elnyerte a királyi tanácsosi címet. Érdemei elismeréséül megkapta a III. osztályú vaskorona-rendet is. 1875-ben és még két ízben Marosvásárhely egyik országgyűlési képviselőjévé választották. Politikai tevékenysége során elsősorban közkórházak megnyitásán, egyházi iskolák és jótékony intézmények felvirágoztatásán munkálkodott, de ő volt a marosvásárhelyi takarékpénztár egyik megalapítója, majd 13 éven keresztül igazgatója is. Emellett jelentős még az orvostudományi tevékenysége is, melynek eredményeit külföldi szaklapokban is publikálta. Az oklevél a magyar történelemre és Marosvásárhely történetének kiemelkedő szereplőjére vonatkozó hiánypótló adatokat tartalmaz, a magyar történelem, társadalom-, család-, hely- és művészettörténet, valamint a diplomatika kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan könyvtári dokumentuma. |
|
|
|
|
|
