| MEGNEVEZÉS: |
Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem saját kezű aláírásával ellátott, latin nyelvű levele Alfonso Visconti pápai nunciusnak. Kelt: Temesvár alatti tábor, 1596. VI. 23. |
| KOR: |
1596. június 23. |
KELETKEZÉS HELYE: |
Temesvár |
| ANYAG: |
papír, viasz |
| TECHNIKA: |
tinta, kézírás |
| MÉRET: |
terjedelem: 1.00 oldal |
| LEÍRÁS: |
Papíroklevél. A viaszpecsét maradványával.
Közli, hogy bár nemrégiben azt írta, egyenesen Lugosra jöjjön, most mégis jobbnak látja, hogy inkább biztonságosabb úton Lippára menjen, ott várjon levelet és híradást tőle arról, hogy egy – meg nem nevezett – ügyben mit kell tennie. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A levél az 1591-ben kitört ún. tizenötéves háború idején keletkezett. A háborúból a Habsburg és török nagyhatalmi politika harapófogójában vergődő Erdélyi állam nem tudott kimaradni. A Szentszék és az erdélyi Habsburg-párti főurak nyomására a törökellenes liga vezetőjéül Báthoryt, az ifjú fejedelmet választották meg. Hosszas tárgyalások eredményeként Báthory és II. Rudolf német-római császár, magyar király között létrejött a megegyezés, melyet 1595-ben szerződésbe is foglaltak. Erre válaszként a török sereg betört Erdélybe, elfoglalta és megszállva tartotta a stratégiai szempontból kulcsfontosságú Lippa, Jenő, Temesvár végvárakat. A fejedelmi hadak legsürgetőbb feladatává vált tehát ezeknek az erődítményeknek a visszafoglalása. Báthory 1596. június 10-én vonult Temesvár ellen. Éppen 13. napja folyt az ostrom, mikor a Visconti nunciusnak írt levelet diktálta. A levél írója Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem, a 16-17. századi magyar és erdélyi politikai életben jelentős szerepet betöltő Báthori család somlyai ágából származott. Nagybátyja, Báthory István lengyel király, erdélyi fejedelem jóváhagyásával 9 évesen, 1581-ben választották meg erdélyi vajdának. Nagykorúságáig gyámok intézték helyette a fejedelemség ügyeit. 1588-ban végre fejedelemként saját kezébe vehette Erdély kormányzását. Az ígéretesen induló, nemzetközileg is elismert, azonban udvaroncai által könnyen befolyásolható, józan önmérséklettel nem rendelkező, meggondolatlanul politizáló fejedelem nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Komolytalanságát és következetlenségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy regnálása alatt négy ízben mondott le a fejedelmi trónról. 1602-ben távozott végleg a politikailag tönkretett és anarchiába züllesztett Erdélyből. A levél címzettje, a régi neves lombardiai eredetű Visconti család sarja, Alfonso Visconti 1552-ben született Milánóban. A vagyonos és jó képességű fiatalember Paviában tanult jogot és teológiát. Korán egyházi szolgálatba állt. A Szentszék megbízásából 1589-1591 között legátus volt Ausztriában. A kelet-közép európai viszonyok szakavatott ismerőjének számított, amikor legátusként 1595-ben Magyarországra érkezett. Fő feladata az volt, hogy közvetítsen Báthory Zsigmond és II. Rudolf német-római császár, magyar király között a török elleni háború ügyében folyó tárgyalásokon. A Szentszék utasításának megfelelően a kiváló taktikai és diplomáciai érzékkel rendelkező Viscontinak sikerült meggyőznie Báthory Zsigmond erdélyi fejedelmet, hogy az oszmánok ellen induló keresztény koalíció élére álljon. Bravúros teljesítménnyel tető alá hozta Báthory Zsigmond és II. Rudolf szövetségkötését. VIII. Kelemen pápa a Vatikánnak tett kitűnő szolgálatai jutalmául Cervia püspökévé és bíborossá nevezte ki Alfonso Viscontit. A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára erdélyi iratanyagában, különösen a lehetséges Lymbus (F12) állagban nem található sem a nunciustól érkezett, sem nunciushoz írt levél vagy fogalmazvány. Báthory Zsigmondtól csak címeresleveleket és birtokjoggal kapcsolatos iratok találhatók az F szekcióban, diplomáciai irat nem maradt fent. Fentiek értelmében, a levéltári irat köztörténeti forrásértéke és egyedisége miatt, a kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan javai közé tartozik. |
|
|
|
|
|
