| MEGNEVEZÉS: |
A keresztvivő Krisztus két pribékkel |
| KOR: |
16. század vége |
KELETKEZÉS HELYE: |
|
| ANYAG: |
vászon |
| TECHNIKA: |
olaj |
| MÉRET: |
magasság: 78.50 cm; szélesség: 71.30 cm |
| LEÍRÁS: |
Háromalakos kompozició. Középen Krisztus szakállas alakja, amint előrehajolva, vállán a kereszttel megy, a képből kinéz, fején töviskoronával, vörös ruhával. Jobbjával a keresztet fogja. Mögötte a kereszt szárai által képzett háromszögekben egy-egy pribék feje látható. |
| JELZÉS: |
jelzés nélkül |
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A festmény ikonográfiai előképe nagyjából egy évszázaddal korábbi: Andrea Solario (Milánó, 1460 – Milánó, 1524) milánói festő képe a római Galleria Borghesében, vagy ennek valamelyik változata, derivátuma. A kompozicionális hasonlóság különösen feltűnővé tesz egy szemléletbeli különbséget: Solario karikatúra-szerűen, Leonardo karikatúra-fejeit mintaképül véve adott hangsúlyt a pribékek negatív karakterének. Jelen festmény pribékjei inkább már a caravaggiói naturalizmussal mutatnak rokonságot. Két "utcán megfigyelt", riasztóan rosszarcú ember portréját látjuk pregnáns egyszerűséggel megformálva. Formanyelvben még Caravaggio előtt vagyunk; az érdes festésmódot, a kevés és komor színre korlátozódó kolorizmust többek között Tintoretto műveiről leshette el az ismeretlen mester. A naturalizmus típusa alapján leginkább a cremonai Vincenzo Campi (Cremona, 1536 – Cremona, 1591) vagy a bresciai Paolo Cavagna (Bergamo, 1550 körül – Bergamo, 1627) egyes munkáival társítható a mű. Szélesebben megvonva a kört, a festmény stíluselőzményei közé tartozik a bresciai és bergamói reneszánsz naturalista szemlélettel, Alpokon túli hatásokkal erősen átszőtt vonulata (Moretto da Brescia, Romanino, Savoldo, Moroni). A nem kimagasló, de jó kvalitású mű jelentős és stílustörténetileg rendkívül érdekes, és a magyarországi műtárgyállományon belül kiemelkedő jelentőségű, ugyanis a lombard festészetnek ebből a fázisából alig ismerünk művet hazai gyűjteményekben. |
|
|
|
|
|
