| MEGNEVEZÉS: |
Orgona, 1805 előtt (Fehérvárcsurgó, evangélikus templom) |
| KOR: |
1805 előtt |
KELETKEZÉS HELYE: |
|
| ANYAG: |
fa, fém |
| TECHNIKA: |
festett |
| MÉRET: |
egyéb méret(ek): orgonaszekrény szélessége párkányzattal együtt: 147 cm,
orgonaszekrény mélysége alul: 81 cm,
orgonaszekrény mélysége felül, párkányzattal együtt: 84 cm,
orgonaszekrény magassága a csúcsmagasságig: 232 cm. |
| LEÍRÁS: |
Későbarokk, hátuljátszós egymanuálos négyregiszteres, mechanikus csúszkaládás orgona, ún. pozitív, vagyis pedál nélküli kisorgona. Az orgonaház homlokzata három síptükörrel tagolt, a középtengelyre szimmetrikus elrendezésű. A két szélső síptükör kifelé ívelő köríves párkánnyal lezárt. A sípmezőkben 7 - 14 - 7 ón síp áll. A hátoldalon az orgonaház szélső tornyainak párkányzata egyenes záródású. Az orgonaház fedett, több fílunggal ellátott. Alsó része mélységben nagyobb a felső résznél a billentyűk hosszával. A hátoldalon a billentyűzet feletti apácarács biztosítja az orgonista számára a kilátást. Az orgona alsó részében helyezkedik el a szélellátást biztosító két ékfúvó, amelyek levegővel való feltöltése a csigákon keresztül oldalra kivezetett két szíjjal történik. Az orgona hangterjedelme 45 hang, rövid mélyoktávtól c3. |
| JELZÉS: |
jelzés nélkül |
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A fehérvárcsurgói evangélikus templomba a helyi katolikus templomból került az orgona 1873-ban. Az evangélikus püspök 1920. évi látogatási jegyzőkönyvéhez mellékelt, Gömbös Sándor evangélikus levita tanító által összeállított "Jelentés a fehérvárcsurgói ág. hitv. evang. leányegyházközség múltjáról és jelenéről" című történeti munka így ír a templomról és az orgonáról: "A most fennálló elég díszes, tágas és magas templomnak az alapkövét lerakták 1856. szeptember hó 25-én (...) A templomban majd 20 éven át csak énekvezér kísérete mellett történt a gyülekezeti éneklés, a gyülekezet most már vagy egy harmónium vagy egy orgona szerzésére gyűjtött. Ezen időben a római kath. atyafiak az ő templomukba egy uj orgonát vásároltak, a régi használt, 4 változatú orgonájukat, mely még ugyan elég jó karban volt eladni szándékoztak. Az 1873-ban a mieink ezen orgonát melyet most is használunk s mely még ma is – dacára régi voltának – teljesen jó karban van, 50 forintért vették meg a római katholikusoktól." Az orgona korábbi történetéről adatok a Székesfehérvári Püspöki Levéltárban lelhetők fel. Az 1763-as püspöklátogatási jegyzőkönyv szerint még nincs orgona a katolikus templomban, ám az 1805. évi már jelöl orgonát. Az 1818. évi pedig már meg is határozza a méretet: 4 változatú orgona, amely "festetlen szerkezet". A további iratok szerint ez az orgona állt fenn 1873-ban is. A katolikus közösség a templomátalakítási munkálatok során – egy 1873. augusztus 1-i irat szerint – az orgonát először megjavíttatni szándékozta: "Egy, még a' mult század elején 4 változattal ellátott, jelenben felette rossz, és hangolatlan állapotban, 3/4 rész ércz sipok hiányával levő orgona, alapjáboli kijavitása, illetőleg a hiányzó ércz sipok hozzáadásávali hangolása; – továbbá a' kézi billentyük kijavitása, két fuvónak ujboli bekötése, és megfelelöleg bőrrel beboritása, valamint a' szelentyűk bebörözése, a' szélfogó szekrényben szükségelt uj, két rézrugó készítése, 's végre az orgona szekrény kijavítása's befestésére átlag 250 frt." A katolikus egyházközség végül mégis új, nagyobb orgonát készíttetett a székesfehérvári Szalay Károly mesterrel: Bizonyára ő telepítette át a régi hangszert az evangélikusokhoz. E fenti iratok alapján az orgona 1805 előtt épül, 4 regiszteres nagyságúnak, festésére csak később került sor legalább 15 évvel. 1873-ban rossz állapotban volt a hangszer, az ón sípok háromnegyede hiányzott. A védési eljárásba bevont szakértő (Hajdók Judit) szerint, hosszas levéltári kutatás után sem volt kideríthető az orgonaépítő személye. A török hódítások után lassan újra benépesülő, újra kereszténnyé váló ország liturgikus zenei gyakorlatát képviselő kisorgonáink, az ún. pozitívok a magyar barokk, későbarokk orgonaépítészet pótolhatatlan és kiemelkedő tanúi. A fehérvárcsurgói orgona a barokk magyarországi pozitívot képviseli a következő stílusjegyekkel:
a) tipikusan hátuljátszós
b) néhány regiszteres,
c) pedál nélküli,
d) az orgonaház aljában ékfúvók biztosítják a szélellátást,
e) hangterjedelem rövid oktávos c3-ig 45 hangos,
f) mechanikus csúszkaládás,
g) stecheres szelepnyílású,
h) a fém sípok hangravágottak, repetálásuk az oktávhangokon történik.
Ugyanakkor már későbarokk elemeket is képvisel, a homlokzati fal egyenes vonalával, a síptükrök arányaival. Fentiek értelmében, az ismeretlen orgonaépítő mester által 1805 előtt készített, a fehérvárcsurgói evangélikus templom karzatán álló, későbarokk, hátuljátszós egymanuálos, négyregiszteres, mechanikus csúszkaládás orgona, mely jelentős helytörténeti értékkel is rendelkezik a magyar orgonaállomány legrégebbi hangszerei közé tartozik, a magyar barokk orgonaépítészet és a magyar kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan eleme. |
|
|
|
|
|
