| MEGNEVEZÉS: |
Vizeki Tallián Károly 1848 és 1849 honvéd őrnagy életrajza gyermekeinek emlékül (1881–1884 között) |
| KOR: |
|
KELETKEZÉS HELYE: |
|
| ANYAG: |
papír |
| TECHNIKA: |
vászonkötés, aranyozott, kézírás |
| MÉRET: |
terjedelem: 45.00 oldal |
| LEÍRÁS: |
Magyar nyelvű tisztázat. 45 beírt oldal. Az utolsó két oldalon jelzett mellékletek nincsenek a kézirat mellett. Díszesen aranyozott, korabeli vászonkötésben.
A szerző 1826-1847 között a cs. kir. 6. (varasd-szentgyörgyi) határőrezredben szolgált, s főhadnagyi rangban nyugalmaztatta magát. 1848 júniusától a Somogy megyei nemzetőrség századosa, augusztus 16-tól ideiglenes őrnagya volt. Szeptember közepétől a megyében szerveződő önkéntes mozgó nemzetőr zászlóalj parancsnokaként működött, részt vett a Jellacsics elleni harcokban, majd az alakulatából létrejövő 46. honvédzászlóalj parancsnoka lett. December 10-én visszahelyezték a Somogy megyei nemzetőrséghez. A cs. kir. hadbíróság rang- és nyugdíjától való megfosztásra ítélte. 1849 májusától július végéig ismét a megyei nemzetőrség őrnagya, majd parancsnoka volt, nevéhez fűződik a barcsi győzelem május 25-én. A szabadságharc után a cs. kir. hadbíróság felmentette, sőt, nyugdíját is visszakapta. 1881 után írott emlékiratában igen érdekes részleteket örökített meg a cs. kir. hadseregben teljesített szolgálatáról, a Dráva-vonal 1848. nyári védelméről, az október 30-i schwechati csatáról, valamint az 1849. május-július közötti somogyi harcokról. Az 1848. november–1849. május közötti időszakra vonatkozó rész hiányzik.
|
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A kéziratot jegyző Tallián Károly családi hagyományainak megfelelően lépett 1826-ban katonai pályára. Négy évi tanulást követően 1830-ban zászlótartóvá nevezték ki a 6. (Varasd-szentgyörgyi) határőr-gyalogezredbe. 1841-ben hadnagy, nyolc éven keresztül zászlóalji segédtiszként szolgált. Felmérve, hogy tisztként a századosi rangnál feljebb nem juthat, 1847-ben kilépett a cs. kir. seregből és visszatért családja körébe a Somogy megyei Kutasra. Nyugdíjazásakor főhadnaggyá léptették elő. Korábban megszerzett katonai és nyelvtudását, helyismeretét, kapcsolatait 1848-ban kitűnően tudta kamatoztatni. Horvátországba küldték azzal a feladattal, hogy a király június 10-i, Jellasicsot leváltó proklamációját terjessze a határon túl volt tiszttársai és a nép körében. A nemzetőrség megszervezésekor a kutatási század élére került századosi rangban. Valós katonai tapasztalatokkal bíró tisztként jelentős szerepet játszott Somogy vármegye további nemzetőr századainak szervezésében és kiképzésében is. 1848. nyarán a Dráva-vonalon teljesített szolgálatot zászlóaljparancsnoki beosztásban, augusztus 16-tól őrnagyi rangban. Részt vett a Jellasics elleni hadmozdulatokban, ami azért különösen érdekes, mert egy évvel korábban még ő is egy horvát kiegészítésű határőezredben szolgált. Rövid ideig honvédőrnagy, majd kéri vissazhelyezését a megyei nemzetőrséghez. A cs. kir. hatóságok már 1849 elején felelősségre vonták, megfosztva rangjától és nyugdíjától. Az ország felszabadítása után újra nemzetőri szolgálatot vállalt megyéjében, legjelentősebb hadi sikere a május 25-i barcsi győzelem volt. Tallián Károly emlékiratának első fele békeidei katonai szolgálata mellett a szabadságharc kezdetének főhadszíntéri eseményeibe nyújt bepillantást. Az amúgy jól ismert eseménysort egy speciális helyzetben lévő – korábbi bajtársai ellen harcoló– szereplő szemszögéből láttatja. A mű második fele egy mellékhadszíntér eseményeiről szól, helytörténeti szempontból is fontos ismereteket nyújtva. A jelentős forrásértékű visszaemlékezést mindeddig részleteiben sem publikálták. Tallián Károly 1848-as honvéd őrnagy életrajza, amely az 1848/49-es szabadságharc főhadszíntéri és helyi eseményeire vonatkozó leírásokat tartalmaz, magyar helytörténeti és kultúrtörténeti forrásértéke miatt a kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan kulturális javak körébe tartozik. |
|
|
|
|
|
