| MEGNEVEZÉS: |
Önarckép szoborral |
| KOR: |
1910 körül |
KELETKEZÉS HELYE: |
|
| ANYAG: |
vászon |
| TECHNIKA: |
olaj |
| MÉRET: |
magasság: 76.00 cm; szélesség: 64.00 cm |
| LEÍRÁS: |
Kék ruhában ábrázolt fiatal férfi mellképe, teste bal felé félprofilban, feje jobbra visszafordul, tekintete szembe néz. Balra az előtérben a jobbjában kisméretű női aktszobor. Háttér semleges, kékes, zöldes. Hátoldalán a vakkereten kiviteli engedélyezésre és kiállítási szereplésre utaló címkék. |
| JELZÉS: |
Jelzés nélkül |
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A festmény a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria védési javaslata nyomán került a Műtárgyfelügyelet látókörébe 2018 decemberében, a szakértői véleményt is ezen közgyűjtemény készítette. A festmény ismert provenienciával rendelkezik, az 1910-es évek elejétől 1936-ig Lőwy Ödön ügyvéd, lapszerkesztő gyűjteményében, majd 1936-os halála után örököse Földes Sára tulajdonában volt. Lőwy egykor a legnagyobb Perlrott-gyűjteményt mondhatta magáénak, a festőt pedig személyesen is ismerte. A mű 1911-ben Párizsban a Salon d’Automne-ban volt kiállítva, majd 1993-ban a Qualitas Galériában bukkant fel újra. 2003-tól szinte minden évben szerepelt kiállításon, és folyóiratokban, könyvekben, katalógusokban került reprodukálásra. Az 1910 körül festett önarckép Perlrott legjelentősebb munkái közé tartozik. A magyar arckép- és önarcképfestészet kiemelkedő darabja és a magyar avantgárd festészet egyik emblematikus alkotása. Az alkotáson Perlrott teljes egyéni művészi programját valósította meg, formai szintézisre törekedett, melyre a kép szimbolikája is utal a szobrot tartó festő alakjával. A képre jellemző a kubista jellegű formaképzés és a fauve színhasználat, amit a Cezanne-Matisse kettős inspirálhatott. Ez a „kubo-expresszionista” jelleg utal többek között arra, hogy a mű Perlrott 1910-es spanyolországi utazása után keletkezhetett, ott találkozott ugyanis El Greco festészetével is, és ezt a momentumot dokumentálja a feltehetően már Kecskeméten festett önarckép. Perlrott az avantgárd művészek csoportjába tartozott, 1906-tól dolgozott Párizsban, egyike volt a Matisse akadémia alapítóinak. Innen is eredhet a szobrok kompozíciós elemként történő felhasználásának gyakorlata. 2008-ban a Magyar Vadak c. kiállítás körútján Dijonban ezt a képet választották „húzóképnek”. A mű a magyar avantgárd festészet forrásértékű darabja, festői kivitelezése igen kvalitásos, a szakkutatás és a nyilvánosság által is ismert, számontartott és közölt alkotás, mely így a magyar kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan művészeti alkotásának tekintendő. |
|
|
|
|
|
