| MEGNEVEZÉS: |
Mária és Erzsébet királynők a novigrádi fogságban, 1879 |
| KOR: |
1879 |
KELETKEZÉS HELYE: |
|
| ANYAG: |
vászon |
| TECHNIKA: |
olaj |
| MÉRET: |
magasság: 204.00 cm; szélesség: 161.00 cm |
| LEÍRÁS: |
A festmény kompozícióját két nő alakja uralja. Az idősebb Erzsébet királynő, a középkori viseletnek és a hatalmának megfelelő vörös ruhát és prémes köpenyt, magas fejdíszt visel. Egy széken ül – tartása trónoló uralkodóra emlékeztet -, fejét a háttérben megjelenő alakok felé fordítja – így kirajzolódnak erőteljes arcvonásai -, jobbjával pedig egy, a háta mögött álló, oltárasztalként azonosítható asztallapra támaszkodik, közben átkarolja hozzábújó leányát. Mária a földön térdel, imára kulcsolt kézzel, mellette a földön rózsafüzér és Biblia. Haját keskeny szalagok díszítik, ruhája fehér és világoskék, díszítése finom. Az asszonyok piramidális együttese mellett a háttérben kirajzolódó, – lámpással a kezükben – éppen belépő férfialakok eltörpülnek, sokkal kevésbé kidolgozottak, szinte beleolvadnak a belső tér sötétjébe. |
| JELZÉS: |
jelezve jobbra lent: "Orlay 1879" |
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
Bár a festmény rendre szerepelt az Orlai munkásságát bemutató tanulmányokban, monográfiában, az hosszas lappangás után csak a 2000-es ezredforduló utáni években a budapesti műkereskedelemben bukkant fel, a közönség a 19. század óta nem láthatta. A kép a história-festészet műfajában otthonosan mozgó festőnek kései, mondhatni legutolsó alkotása. Témája a Nagy Lajos király halálát követő trónviszályok idejéből való: a trónviszályokkal, a magyar korona sorsával foglalkozik. Orlai művén – a két nő fogságának drámai felmutatásával – a magas etikai tartalmak kódolására szolgáló históriai festészet követelményeinek megfelelően színpadszerű kompozíciót látunk, monumentális szereplőkkel. Bizonyos, hogy e szereplőket a festő sorsuk rendkívüliségükben, sorsfordító tetteik fényében és ismert következményeiben igyekezett megragadni és az utókornak továbbadni. A művészi ítélet a jellemábrázolásban mindenestre adottnak tekinthető a kompozíción. A férfias vonásokat mutató anya sötét alakja végzetként magasodik a gyönge leány fölé. A kiváló provenienciával rendelkező, népszerű témát feldolgozó, irodalmi vonatkozásokkal bíró, monumentális történelmi festmény a magyar képzőművészetnek, illetve a magyar és az egyetemes művelődéstörténetnek egyaránt kiemelkedő képi forrása. |
|
|
|
|
|
