| MEGNEVEZÉS: |
Traui tájkép naplemente idején |
| KOR: |
1899 |
KELETKEZÉS HELYE: |
|
| ANYAG: |
vászon |
| TECHNIKA: |
olaj |
| MÉRET: |
magasság: 34.50 cm; szélesség: 66.50 cm |
| LEÍRÁS: |
Nyári, mediterrán vízparti tájkép, kisvárossal, hegyvonulattal. Az előtérben vízfelület, melyen a kép jobb szélén széles kőhíd vezet át. A vízparton szemben, a vízen tükröződő emeletes és földszintes házak, balra templomtorony. Előttük a vízen két bárka vesztegel. A háttérben az épületek mögött zölddel borított hegyvonulat, szürkés kékes ég, az égalja erős fényekkel megvilágított rózsaszínben. |
| JELZÉS: |
Hátoldalon felirat: "Geist Gáspárnak Kostka Irén 1922. IV/17." |
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A festmény Csontváry rokonságából került budapesti magántulajdonba, és – védettség hiányában – évtizedeken át a kutatás előtt is alig volt ismeretes. 1899 és 1900 között Csontváry a kutatások többsége szerint öt képet festett a dalmáciai Trauban, vagyis a mai Trogir városában. Tárgyukat, vagyis a napszakok különféle állásait, az ezeknek megfeleltetett képcímeket, egyszóval a művek azonosítási kísérleteit mutatja egy 2004-es előadás nyomán készült, majd a kép felbukkanásakor szélesebb körben közzétett táblázat Bellák Gábor tollából. Csontváry 1908-as Iparcsarnok-beli, 1910-es (meg nem valósult) berlini, 1910-es Régi, József Műegyetem-beli kiállításai számára a festő által adott képmegjelöléseit, valamint Ybl Ervin egy tanulmányát, Németh Lajos 1970-es, ill. Romváry Ferenc 1999-es monográfiáját alapul véve a szerző arra a következtetésre jut, hogy a védett kép Holdvilágos éj Trauban címet kell, hogy viseljen, és hogy valóban ez a kutatás elől eddig elzárt, ötödik traui darab. Ám Bellák adatsora – különösen újabban – hiányosnak tűnik, következtetései nincsenek minden ponton alátámasztva, s el is térnek a 2012 decemberi aukciós felbukkanás alkalmából, az árverező ház által készített külön-kiadvány kutatójáétól. Kaszás Gábor ugyanis ezzel szemben két másik táblázatot hoz létre a traui sorozat képeiből. Egyike a Csontváry által összeállított kiadványokat követi, a másik a Romváry-féle, legutolsó monográfia oeuvre-jegyzékének logikáját igyekszik rekonstruálni. Evvel a kompozícióval teljessé vált egy Csontváry-féle képsorozat. A művész ezt tervezett módon Trau városában élte át és kísérletezte vászonra, éspedig a napszakok változásának festői megörökítése céljából. Ahogy az egyes darabok a sorozathoz, úgy viszonyul maga a szekvencia-szerűség az életmű egészéhez: kulcsfontosságú része annak. Csontváry tájfestészetének centrumában az általa "napútnak nevezett" jelenség állt, amelyről olyan sokat, mégis olyan keveset tudunk. A fényt, a meleget, földi világunk éltető elemét, legfőbb energiaforrását Csontváry számtalanszor emlegeti, szavait azonban még nem fejtettük meg. Az eddig megismert kéziratok fényében bizonyosnak tűnik, hogy ennek a különös, misztikus és elhivatott munkásságnak a lényegi alkotóeleméről van szó, amely nem vezethető le sem a korstílusból, sem más festők (mint pl. a fényviszonyokkal kísérletező impresszionisták) hatásából. Csontvárynak ez a tudatos világfelfogása, módszeres építkezése azonban nem volt mindig ismert. Árulkodik erről, hogy a most váratlanul előkerült Vízparti város jelentősége továbbra is rejtve maradt volna hiteles és végül Traui tájkép naplemente idején címmel pontosított tartalma, azaz a nap megfogyatkozó, alkonyati útjára utaló értelme nélkül. A sorozatot beteljesítő művet a jövő művészettörténet-írása és kiállításügye nem nélkülözheti. Fentiek értelmében Csontváry Kosztka Tivadar "Vízparti város" (Traui tájkép naplemente idején) c. festménye a festő 1899-1900 között Trauban festett öt darabból álló sorozatának a kutatás elől eddig elzárt, kulcsfontosságú darabja, mely még további kutatást igényel, ezért a nemzeti kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan tárgyi emléke. |
|
|
|
|
|
