Műtárgy-nyilvántartási azonosító: 309177
Gyűjtemény-nyilvántartási azonosító:
Rendeltetés és tárgyfajta:
MŰVÉSZETI ALKOTÁS; FESTÉSZETI ALKOTÁS; HORDOZHATÓ FESTMÉNY
festmény (táblakép)
Jogi helyzet:
VÉDETT
Alkotó(k):
művész: Czigány (Wimmer) Dezső (Budapest, 1883 – Budapest, 1937)
MEGNEVEZÉS: Bíboros önarckép, 1915-1916
KOR: 1915-1916 KELETKEZÉS HELYE:
ANYAG: vászon
TECHNIKA: olaj
MÉRET: magasság: 76.00 cm; szélesség: 61.70 cm
LEÍRÁS: Sötét háttér előtt háromnegyed profilban, papi öltözetben ábrázolt középkorú férfi félalakos portréja. A modell fehér reverenda felett vörös palástot, fején ugyancsak vörös papi sapkát (birétumot) visel. A férfi tekintete szuggesztív, vizsgálódó.
JELZÉS: balra fent: "Czigány"
JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: A festmény érdekes származástörténete annak jelentőségét is tükrözi. A mű korábban ajándékozás útján a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményébe került, ahol az az állandó kiállítás része is volt, azonban a közelmúltban egy bírósági ítélet a törvényes örökösök részére történő kiadására kötelezte az intézményt. A festményt közgyűjteményi léte az életmű jól dokumentált és feldolgozott darabjává tette. A monografikus feldolgozásokból tudjuk, hogy festőnk több ízben ábrázolta magát szakrális öltözékben, vagy éppen a szentség kellékeivel. A festmény értelmezését azonban csak a védési eljárás során készült szakkutatás tárta fel: a magas egyházi rangra utaló jelmez Czigány Dezső bíboros-kompozícióján ars poetica értékű önmegmutatkozás. A kép beilleszthető egy egyetemes művészkultusz hagyományba is, ahol a művész kiválasztottsága, tömeg fölé emelkedése szakrális üzeneteket hordoz. Ilyen értelemben nem feltétlenül a külsőségeiben sugallt vallásos gondolat és a kereszt motívuma révén társul kronologikus előzményéhez, a (Feszületes) Önarcképhez, hanem a kiválasztottság okán, amit ott a paletta motívuma és a kereszt együttesen rejtenek. A sorban ezt követő Bíboros önarckép radikálisabb, tudatosabb és egyértelműbb, akár tisztában volt szerzője saját történeti örökségével, akár nem. A mű párhuzamait az irodalomban is megtalálhatjuk, pl. a festő barátjának tekinthető Adynál (A nagyranőtt Krisztusok (1912) és Az izgága Jézusok (1914) a történelemben megszenvedett, megváltandó embert hirdetik a költő nevében és hangján). A költő és festő barátság e korszakban is jelentős, például Gulácsy is állandóan költők között mozgott. A Bíboros önarckép tehát, amely szép formaadású, jó minőségű kép, a művész saját kultuszképévé válik. A festmény általános művészettörténeti jelentősége, a Czigány Dezső életműben elfoglalt helye, fontos, a társművészetekkel rokonítható motívumtörténeti vonatkozásai miatt a magyar képzőművészeti örökség pótolhatatlan eleme.