MEGNEVEZÉS: |
I. Ferenc József magyar király által kiadott nemesség- és címeradomány Mold Mihály huszár főhadnagy számára a "mezőberényi” előnév használatának engedélyezésével. (Kelt: Bécs, 1885. február 23.) |
KOR: |
1885. február 23. |
KELETKEZÉS HELYE: |
Bécs |
ANYAG: |
pergamenpapír |
TECHNIKA: |
kézírás, tinta, festett, egészbőr kötés |
MÉRET: |
terjedelem: 8.00 oldal |
LEÍRÁS: |
I. Ferenc József magyar király, báró Orczy Béla király személye körüli miniszter és Wolf János, a király személye körüli minisztérium segédhivatali igazgatója autográf aláírásával. Címerfestménnyel és címerleírással. Dombornyomott vörös bőrkötésben, aranyszínű pecsétzsinórral, függőpecsét nélkül, díszes, kalligrafikus kézírással.
Tartalma: Ferenc József király Mold Mihály V. honvéd huszárezredbeli főhadnagynak több mint harmincévi szolgálatáért, különösen pedig az 1859. és 1866. évi itáliai hadjáratokban való helytállásért a „mezőberényi” előnév használati joga mellett magyar nemességet és címert adományoz.
A címer leírása: arany keretes, vörössel és ezüsttel hasított mezőben kék ruhás, kardot markoló levágott jobb kar, a koronás pántos sisakon ágaskodó ezüst ló, növő helyzetben; sisaktakarók: vörös-ezüst, kék-arany |
JELZÉS: |
|
JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
Az 1885. február 23-án Bécsben kelt címereslevél a kiegyezés utáni időszak átlagos kiállítású darabja. Könyv alakban adták ki, dombornyomott vörös bőr kötésben, aranyszínű pecsétzsinórral. A pergamenre készült, nyolcoldalas irat kiállítása a Ferenc József idején alkalmazott gyakorlatnak megfelelő stílusú, igen díszes, kalligrafikus írással történt. A szöveg szerint Ferenc József király Mold Mihály V. honvéd huszárezredbeli főhadnagynak több, mint harminc évi szolgálatáért, különösen pedig az 1859. és 1866. évi hadjáratokban való helytállásáért a "mezőberényi" előnév használati joga mellett magyar nemességet és címert adományoz. A címer beszélőnek, azaz a címernyerő személyére utalónak mondható, mivel a pajzsban lebegő kar ruházata huszáregyenruhához hasonló, s a kardot tartó kar Magyarországon régtől fogva a katonáskodás címertani jelképének tekinthető. Az oklevelet az elveszett pecséten kívül az uralkodó és báró Orczy Béla, a király személye körüli miniszter, mint a nemességadományozási ügyekben 1867 után illetékes szerv vezetője saját kezű aláírásukkal hitelesítették. Az Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára anyagában a nyilvántartások alapján nem található nyoma a családnak, de a Királyi Könyvekben címerfestménnyel együtt szerepel az adománylevél, amint arra az armális utolsó oldalán szereplő, Wolf János király személye körüli minisztériumi segédhivatali igazgató által írt bejegyzés is utal. Kempelen Béla családtörténeti művében (Magyar nemes családok. I-XI. kötet, Budapest, 1911-1932) megemlíti az adományt, de többet nem közöl a családról. Fentiek alapján a címereslevél a magyar társadalom-, család-, művészet- és hadtörténet forrásértéke miatt, a nemzeti kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan írásbeli emléke. |
|
|
|
|
|