| MEGNEVEZÉS: |
Alexandriai Szent Katalin eljegyzése |
| KOR: |
1520-1530 körül |
KELETKEZÉS HELYE: |
Itália |
| ANYAG: |
fa |
| TECHNIKA: |
olaj |
| MÉRET: |
magasság: 49.00 cm; szélesség: 62.00 cm; vastagság: 3.00 cm |
| LEÍRÁS: |
Háromnegyed alakos kompozíció. Tájképi háttér előtt vörös és kék ruhás, fehér fejkendős Mária egy kőpadon ül, ölében a meztelen gyermek Jézussal, aki gyűrűt húz a balra előtte térdeplő elegáns öltözéket viselő Szent Katalin ujjára. Baloldalt, bottal a kezében Józsefet látjuk, jobboldalt Bari Szent Miklóst, püspöki ornátusban, pásztorbotot és baljában a bibliát tartva, rajta három aranygolyóval. Palástjának hímzett dísze szinte külön életet él, egy baldachin alatt trónoló szent, valószínűleg Péter alakja. Szent Miklós mellcsatján, Mária tunikájának szegélyén és Katalin nyakláncán drágaköves ékszerek tűnnek fel. A jelenet tipológialag Giovanni Bellini által megteremtett Sacra Conversazione ketegóriájába tartozik. |
| JELZÉS: |
nincs |
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A festményt letétként őrizték a budapesti Szépművészeti Múzeumban 1943 óta, ahová a Lederer-gyűjteményből került több művel együtt. A Szépművészeti Múzeum a proveniencia ismeretében, a letét megszüntetése alakalmából javasolta védetté nyilvánítását. A gyűjtemény létrehozója Lederer Sándor (1854 – 1924) mély művészettörténeti tudással rendelkezett, eredményes szakírói és gyűjtőtevékenységét folytatott. A képet a müncheni Höch gyűjteményből vásárolták, Diner-Dénes József írt róla a Művészet 1904. évi ötödik számában. A nemzetközi szakirodalomban, pedig az egyik legtekintélyesebb folyóiratban, a L’Arte-ban Giorgio Bernardini 1906-ban publikálta. A velencei festészet történetének nagyhírű kutatója, Giuseppe Fiocco is foglalkozott a művel. Ő nem Girolamo, hanem fia, Francesco művei közé sorolja a Szent Katalin eljegyzését. Apa és fia életművének különválasztása maradéktalan bizonyossággal ma is csak a szignált művek esetében végezhető el. A festmény alkotója – a védési eljárásban beszerzett szakértői vélemény szerint – Girolamo Galizzi da Santacroce (1516- 1584) egy Velencében működő festődinasztia tagja volt. Megrendelői a velencei szerényebb anyagi lehetőségekkel bíró és konzervatív ízlésű középréteg köreiből kerültek ki. Számos oltárkép-megrendelést kapott és nagyszámú magánájtatossági képet készített, amilyen a budapesti is. A dokumentumok tanúsága szerint Gentile Bellini műhelyében tanulta a mesterséget, majd Giovanni Bellini egyik segédjeként dolgozott. Épp itt tárgyalt képének szinte vésővel modellált figurái, eredetileg fényteli színezése is bizonyítja, hogy a Bellini-kör legeredetibb mestere. Cima da Conegliano is nagy hatást gyakorolt stílusának alakulására. Girolamo és fia, a nagy újítókkal párhuzamosan, jelentős mennyiségű a tradíciókhoz ragaszkodó, konzervatív ízlésű művet hoztak létre. A jelenet tipológiailag a Giovanni Bellini által megteremtett Sacra Conversazionék kategóriájába sorolható. Egy „Szent együttlét”, mely a Bellini iskola tradícióit követi, az aprólékos tájábrázolással a völgyben kanyargó folyóval, a tömött lombú fákkal, néhány épülettel, hegylánccal, és felhős éggel. Ezek alapján a mű a 16. század második-harmadik évtizedére datálható. Tudomásunk szerint a Szépművészeti Múzeumban egyetlen olyan festmény van, amely nagy valószínűséggel Girolamo da Santacrocénak tulajdonítható, ez Keresztelő Szent Jánost ábrázolja egy Bellini-triptichon középképe nyomán. Az Alexandriai Szent Katalin eljegyzése festmény tehát ritkaság értékkel bír a magyarországi műkincsállományon belül. A festmény értékét a proveniencia mellett tovább növeli többszörösen is publikált, nemzetközileg is ismert volta, valamint több évtizedes múzeumi letéti őrzése miatt hazai ismertsége is. A meghatározható alkotójára, ismert és fontos proveniencia adataira, hazai műkincsállományban betöltött ritka szerepére tekintettel egyetemes kulturális örökségünk kiemelkedő jelentőségű, pótolhatatlan eleme. |
|
|
|
|
|
