| MEGNEVEZÉS: |
Szent Sebestyén és Szent Domonkos, 14. század harmadik negyede |
| KOR: |
14. század harmadik negyede |
KELETKEZÉS HELYE: |
Firenze |
| ANYAG: |
nyárfa |
| TECHNIKA: |
aranyozott, tempera |
| MÉRET: |
egyéb méret(ek): a táblakép eredeti mérete: 90,5 x 58 cm, toldott mérete: 101 x 58 cm, a díszkeret mérete: 146,5 x 71 x 10 cm |
| LEÍRÁS: |
A képen két teljes alakos férfiszent jelenik meg aranyháttér előtt, álló formátumú négyszögletes mezőben. A padlót aranyhímzéses vörös drapéria borítja. Balra a fiatal Szent Sebestyént látjuk szembenézetben. Hosszú barna haja két-két tincsben a vállára omlik, arcát rövid, barna szakáll keretezi. Zöld harisnyát és prémmel szegélyezett, halványpiros alsóruhát visel, melynek mandzsettáját aranyszegély díszíti. Csípőjén aranyveretekkel ékesített öv látható, amelynek vége az öv alatt átbújtatva lecsünk. A ruha fölött viselt, prémmel bélelt bő köpenye a ruhával azonos halványpiros színű, és hasonlóképp arannyal szegélyezett. A jobb vállon két aranygomb fogja össze. A szent három, hegyével lefelé mutató nyílvesszőt tart a jobb kezében, baljában pedig a mártírhalálára utaló pálmaágat fogja. Jobbra a középkorú férfiként, profilból ábrázolt Szent Domonkos áll. Kissé hosszabb szakállt és tonzúrát, illetve a domonkos rendi szerzetesek öltözékét viseli: fehér tunikát és csuklyás, fekete köpenyt. Jobbjában szokásos attribútumát, a fehér liliomot tartja, baljában csukott, piros könyv. Mindkét szent fejét poncmintákkal díszített, széles dicsfény övezi. A kép hordozója egy eredeti vastagságát megőrző, függőleges szálirányú (nyár?)fatábla, amelynek hátoldalán egy eredeti keresztmerevítő számára kialakított mélyedés maradványa látható a felső perem mentén. A fatáblát a modern korban fönt egy vízszintes szálirányú, felül kettős íves lezárású toldással egészítették ki. A toldást két kis függőleges léc rogzíti a táblához. A toldás és az eredeti hordozó illesztésénél, illetve az eredeti hordozó felső részén egy-egy töredékes, piros viaszpecsét látható, azonos lenyomattal. Egyik pecsét sem ép, de a kettő alapján az eredeti körirat a következőképpen rekonstruálható: DELEGAZIONE DI PUBBL.(ICA) SICUREZZA. RICORBOLI (Közbiztonsági Bizottság - Ricorboli). Középen címer látható. A hordozó hátoldalán továbbá egy kék krétával írt 73-as szám olvasható a toldott részen. Az alsó pecsét alatt nehezen olvasható, fehér krétával írt felirat ("Pietro L..."?). A kép díszkerete aranyozott és faragott. Nem tartozik össze a fatáblával, teljes egészében modern: neogótikus stílusban készült valószínűleg a 19. vagy a 20. században. Alsó részét alul és felül párkányokkal szegélyezett predella alkotja, amelynek két oldalán oszlopbázisok helyezkednek el. Fönt párkánnyal lezárt négyzetes alaprajzú fiálébázisok emelkednek a fejlemezek fölött. Ezekbe bemetsződve középen függőkonzollal alátámasztott, kettős nyomott csúcsív kereteli a képmezőt. A fiálébázisok lezárópárkánya összetett, tört ívű oromzatpárkányban folytatódik. Az orommező közepét kerek, nyolckaréjos mérművel díszített rozetta tagolja. A rozetta hátlapját egy külön betét alkotja. |
| JELZÉS: |
jelzés nélkül |
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
Kiemelkedő kvalitású, technikai szempontból igen gondosan kivitelezett mű. Kompozíciója, mérete és szerkezete alapján kétségtelen, hogy egykor egy háromrészes oltárkép jobboldali tábláját alkotta, Szent Domonkos tekintete tehát egykor az oltár középtábláján ábrázolt Máriára és Gyermekére irányult. A 14. századi oltártöredéket az utóbbi időkben, feltehetően a 19. század második felében neogótikus keretbe helyezték. A festmény az utóbbi évtizedek egyik legszenzációsabb magyarországi műkincs felfedezése; ehhez hasonló jelentőségű korai itáliai festmény alig két-három kerülhetett elő. Nyilvánvaló művészettörténeti jelentősége miatt az olaszországi kutatók figyelmét is azonnal felkeltette. Az olasz és a magyar kutatók véleménye szerint is a festmény Giovanni del Biondo (Casentino, 1330/1335 körül – Firenze, 1398) korai műveként határozható meg, melyet a kép 2014-ben elvégzett restaurálása is megerősített. Magyarországon egyedül a Szépművészeti Múzeum gyűjteményében találhatók hasonló monumentális trecento táblák (ott is mindössze néhány: Jacopo di Cione, Spinello Aretino, Taddeo di Bartolo egy-egy műve). Hasonló alkotás megszerzésére a gyakorlatban semmi esély sincs, nemcsak a magyar, de még a nemzetközi műkincspiacon is pótolhatatlan darabról van szó. A kép magyarországi története ezen túl fontos adalék a korai itáliai festészet hazai recepciótörténetéhez, hiszen az adatok szerint a neogótikus stílusú pusztatomaji Szent Móric kápolnából származik, ahová a kápolnát 1892-ben építtető gróf Nemes Vince fia, gróf Nemes János vásárolta Firenzében, az 1900-as évek elején. A kép a kápolna megrongálása után, az 1960-as években a kunhegyesi plébániára került, majd a később elhagyottá vált plébániaépületben a szolnoki Damjanich János Múzeum szakértői bukkantak rá kiállítás előkészítés során 2010-ben. A festmény tehát több okból is a hazai kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű, pótolhatatlan elemének számít: kora és készítési helye alapján a magyarországi köz- és magángyűjteményi állományban különösen ritkának számít, minősége nemzetközi szinten is kiemelkedő, művészi értékét alig csökkentették sérülések és későbbi beavatkozások, továbbá a 20. század eleje óta magyarországi egyházi használatban álló tárgyként kultúrtörténeti és műemléki értékkel is bír. |
|
|
|
|
|
