| MEGNEVEZÉS: |
Kéziratos háztartási könyv |
| KOR: |
19. század közepe |
KELETKEZÉS HELYE: |
|
| ANYAG: |
papír |
| TECHNIKA: |
tinta, kézírás, félbőr kötés |
| MÉRET: |
egyéb méret(ek): 11–229 l. (beírt, számozott oldalak), 10 sztl. lev. (üres lapok), 7 sztl. lev. (tartalomjegyzék, 11. laptól) |
| LEÍRÁS: |
Címlap nélkül. A csokoládék, torták, sütemények, italok, pecsétviaszok, tinták, kenőcsök, háziszerek receptjeit tartalmazza. Egy kéztől származó, jól olvasható, szép kézírással, jellegzetes korabeli nyelvezettel. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A kézirat formai és tartalmi jegyei alapján leginkább a 19. század közepe táján keletkezhetett. A kézírás egységes, vagyis egy személy írhatta. Az ilyen jellegű könyvek legtöbbször a családon belül tovább öröklődnek így különböző időszakokban különböző személyek bővítik tartalmukat. Általában ritkák a kizárólag cukrász recepteket tartalmazó kiadványok. Sokkal inkább jellemzőek az általános szakácskönyvek, melyek az ételek elkészítése mellett egyéb konyhai, életvezetési, háztartási fortélyt írnak le. Emiatt ezeket inkább nevezhetjük háztartási könyveknek, mint cukrász és szakácskönyveknek. Ide tartozik ez a háztartási könyv is. Miután a legtöbb ilyen kéziratos könyv családok otthoni, házi és ház körüli teendőire vonatkozó leírásokat tartalmaz, ritkán fordulnak elő bennük olyan speciális receptek, mint például a pecsétviasz, az életesszencia vagy a tinta készítésének módjai. A kéziratos könyvet olyan foglalkozás képviselője írhatta, aki nem csak a konyhában, hanem valamiféle laboratóriumban is "főzött" – esetleg orvos vagy drogista lehetett. Fontos szempont még, hogy a háztartási könyv a történeti segédtudományok és a restaurátor szakma legérdekesebb forrása, a könyvben található pecsétviaszok receptjeinek leírása miatt. Az egyes korszakokban ugyanis különböző arányban keverték a viaszt, sellakot, gyantát, terpentint és színezéket. A restaurálásnál igen fontos a restaurálandó tárgy anyagának pontos meghatározása. (Példának okáért a Magyar Országos Levéltárban éveken keresztül igyekeztek rekonstruálni a 16-17. századi pecsétviaszokat, de sokszor csak véletlenszerűen (ötletszerűen) keverték az egyes összetevőket, változtatták azok arányait, mely nem kis időbe került és jelentősebb anyagi ráfordítást igényelt.) A 19. század elejéről való pecsétviaszreceptek óriási segítséget jelenthetnek az egyes összetevők arányainak helyes meghatározásában, hiszen ezek vélhetően már a 16-17. században is használatban lehettek. Fentiek alapján a 19. század közepén összeállított Kéziratos háztartási könyv a mentalitás- és életmódtörténet, valamint a történeti segédtudományok számára más forrásból nem ismert adatokat tartalmaz, ezért a magyar történelemtudomány és a magyar művelődéstörténet kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan levéltári forrása. |
|
|
|
|
|
