| MEGNEVEZÉS: |
A gyöngyöshalászi római katolikus templom egykori későbarokk főoltárának elemei (2 tétel) |
| KOR: |
18. század vége, 1802 |
KELETKEZÉS HELYE: |
|
| ANYAG: |
|
| TECHNIKA: |
|
| MÉRET: |
|
| LEÍRÁS: |
A gyöngyöshalászi (Heves megye) római katolikus templom egykori, 1981-ben elbontott és áthelyezett, későbarokk főoltárának elemei.
A védetté nyilvánított tárgyegyüttes elemei (2 tétel):
1) Volnhoffer (Wollenhoffer) János (Buda, 1760 körül – Buda, 1810): Szűz Mária neveltetése, 1802 (műtárgy-nyilvántartási azonosító: 310474);
2) Ismeretlen magyarországi mester, 18. század vége: Főoltár (Gyöngyöshalász, római katolikus templom) (műtárgy-nyilvántartási azonosító: 310521). |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A heves megyei Gyöngyöshalász templomának berendezési tárgyaira – a templom műemléki védettségének hiányában – a település polgármesterétől érkezet védési javaslat a Műtárgyfelügyelethez. Az 1787-re felépült Szent Anna tiszteletére felszentelt gyöngyöshalászi plébániatemplom eredeti későbarokk főoltára a vidéki magyar kistelepülések jellegzetes megjelenését mutatta. A templom különlegességét az a tény adja, hogy a berendezési tárgyak zöme az egri trinitáriusok templomából, a rend II. József által 1782-ben elrendelt feloszlatása után került Gyöngyöshalászra. Bár a gyöngyöshalászi templom főoltára nem Egerből került át, hanem közvetlenül ide készülhetett, a korszak jellegzetes és színvonalas alkotásának kell tekinteni. A templom eredeti főoltárát, beleértve az oltárépítményt és az oltárképet is, a ma is látható új főoltárkép elkészülésekor, 1981-ben távolítottak el eredeti helyéről. A főoltárkép jelzete és stílusa alapján is meghatározható: az ismert budai, későbarokk portré- és templomi festő Volnhoffer (Wollenhoffer) János (Buda, 1760 körül – Buda, 1810) 1802-ben készült alkotása. A festmény ezáltal a hazai művészettörténeti, műemléki kutatás számára is fontos, mivel a korszakból kevesebb névhez, helyhez köthető és datálható alkotás ismert. A gyöngyöshalászi templom egykori főoltárát a vidéki Magyarország jellegzetes 18. századi településképéhez, életmódjához igazodó épített örökséghez fűződő kapcsolata, helytörténeti értéke miatt a kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű, pótolhatatlan elemének tekintendő. |
|
|
|
|
|
