| MEGNEVEZÉS: |
Az Aba nemzetség Szalánczy ágának pergamenre festett családfája (1678) |
| KOR: |
1678 |
KELETKEZÉS HELYE: |
|
| ANYAG: |
pergamen |
| TECHNIKA: |
festett, tinta, kézírás |
| MÉRET: |
magasság: 74.50 cm; szélesség: 62.00 cm |
| LEÍRÁS: |
A Bertóthy Gábor megrendelésére készült családfa 1303-tól 1678-ig ábrázolja a nemzetség leszármazását. A vöröses keret által övezett, színesen festett lap alján található kartusban a nemzetség rövid története olvasható. Eszerint a XIII. második felében élt Aba nembeli Peténcs Péter ispánnak azonos nevű fiától hat unokája volt, akiktől egy-egy nemes család származott: a gagybátori Gereven Miklós erdélyi vajdától a gagyi Báthori, Sirokai Györgytől és Lászlótól a Sirokay, Fricsi Jánostól a Fricsy, Hedri Pétertől a Hedry, Bertóti Mihálytól pedig a Bertóthy család. A szöveg megemlíti (II.) Péternek a családfán nem szereplő fivéreit: Szalánczy Lőrincet, akitől a Vitézy családot származtatja, valamint Mihályt s annak fiait, Egyedet és Andrást is.
A nemzetség tagjainak nevei az alul ülő ősatya (II. Péter) ágyékából kiinduló leveles tölgyfán elhelyezkedő körökben olvashatók. Legbővebben a Bertóthy család leszármazását ábrázolja. Alul Szalánc várának idealisztikus látképe, fölötte Bertóthy Gábor címere látható, kék háttérben koronán kiterjesztett szárnyakkal álló egyfejű sas, babérkoszorúval övezett medalionban a címer felett G. B. monogrammal. A legalul álló feljegyzés szerint a lapot Bertóthy Gábor készíttette 1678-ban, Orbán Pál főjegyző ellenőrzésével. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A 16-17. század fordulója táján Európa-szerte, így Magyarországon is felerősödött az előkelő családok őskultusza. Ez a központi Habsburg-kormányzattal szemben rendi ellenállás eszköze is volt, az ősök kikutatásával és képi ábrázolásával a magyar előkelő családok régiségüket és jelentőségüket hangsúlyozták. Az őskultusz egyik megnyilvánulási formája – a kastélyokban, kúriákban elhelyezett ősgalériák mellett - a kisebb-nagyobb művészi igénnyel elkészíttetett és olykor még a királyi kancellárián is megerősíttetett családfa volt. Ennek talán legszebb és egyben igen korai példáit a galántai Eszterházy és a nagykárolyi Károlyi családoknál találhatjuk meg. Ezen irattípus egy szép képviselője a Bertóthy Gábor megrendelésére és Orbán Pál főjegyző ellenőrzésével 1678-ban készített példány, amely 1303-tól 1678-ig ábrázolja az Aba nemzetség szalánci ágának leszármazását. A család (tölgy)fája az 1298-1338 között élt Petőcz vagy (II.) Péter nevű, a lap alján félig fekvő helyzetben, kék dolmányban, vörös nadrágban és sárga csizmában ábrázolt ős ágyékából hajt ki, ami az ún. Jessze fája, azaz Jézus Krisztus családfájának évszázados ikonográfiai mintáját követi. A vörössel keretezett lap alján mintegy pergamentekercsre írva a nemzetség rövid története olvasható latinul. Eszerint a 13. század második felében élt, Szalánc váráról Szalánc váráról Szaláncynak nevezett, Aba nembeli Peténcs Péter ispánnak (II.) Péter nevű fiától hat unokája volt, akiktől egy-egy nemes család származott: a gagybátori Gereven Miklós Erdélyi vajdától (1342-1344) a gagyi Báthori, Sirokai Györgytől és Lászlótól a Sirokay, Fricsi Jánostól a Fricsy, Hedri Pétertől a Hedry, Bertóti Mihálytól pedig a Berthóthy család. A szöveg megemlíti (II.) Péternek a családfán nem szereplő fivéreit: Szalánczy Lőrincet, akitől a Vitézy családot származtatja, valamint MIhályt s annak fiait, Egyedet és Andrást is. A folytatásban a nemzetség Szalánccal kapcsolatos 14-16. századi birtokügyeit említi érintőlegesen, s ezzel kapcsolatban Perényi Miklóst, Szinyei Merse ispánt, és Drugeth Vilmos nádort (1334-1342) is. A családfa ezek közül a hat unoka leszármazottait ábrázolja a tölgyfa leveles-makkos ágaira felfűzött vörös zélű körökben, legnagyobb számban – a megrendelő személyét tekintve nyilván nem véletlenül – a Mihálytól származó Bertóthy családét. A festmény közepén a G[abriel] B[ertóthy] monogrammal ellátva a szalánci ághoz tartozó családok közös címere látható, melynek leírása: kék mezőben lebegő arany koronából kinövő kitárt szárnyú sas, a koronás pántos sisak dísze ugyanez, jobbról vörös-ezüst, balról kék-arany sisaktakarókkal. E címert V. László magyar király adományozta 1456. február 24-én Sirokai László mislyei prépostnak (ő a címer mellett közvetlenül balra, püspöksüveggel ellátott körben szerepel a családfán) és rokonainak, az Aba nembeli Fricsy, Hedry és Bertóthy családok tagjainak, azzal a különbséggel, hogy a paizsmező a címereslevélben vörös, a (csőr)sisak takarói pedig fekete-arany színűek. Ez az eltérés azonban nem mérvadó, mivel a 17.-18. században olykor igen szabadon bántak a címerek mázainak ábrázolásával, így ez az eset is betudható a pontatlanságnak, mintsem, hogy címervariánsnak tekintsük. A címer alatt, ahol a fa elágazik, a nemzetség ezen ágának nevet adó Szalánc várának idealizált látképe látható. A jelen védési eljárás alá vett családfa már csak irattípusánál fogva is egyedi művészeti és történeti értéknek tekinthető, a benne foglalt. a szakirodalomban ismertektől némileg eltérő családtörténeti adatok pedig pótolhatatlanná teszik a kutatás számára. Fentiek alapján az Aba nemzetség Szalánczy ágának pergamenre festett családfája a magyar társadalom-, család-, és művészettörténet meghatározó emléke ezért a nemzeti kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan eleme. |
|
|
|
|
|
