| MEGNEVEZÉS: |
Megvadult bikával küzdő vadászkutyák |
| KOR: |
|
KELETKEZÉS HELYE: |
|
| ANYAG: |
vászon |
| TECHNIKA: |
olaj |
| MÉRET: |
magasság: 175.00 cm; szélesség: 225.00 cm |
| LEÍRÁS: |
A kép középterében hatalmas termetű, leszegett felű bika jelenik meg, amelyet négy vadászkutya támad. A drámai jelenet előterében egy felöklelt kutya tűnik fel. A hátán fekvő, legyőzött állat oldalán vérző seb tátong. A jobb sarokban foltos szőrű, nagy testű kutya ugrásra készen várja a kedvező alkalmat a támadásra. Mögötte, egy kőtalapzat takarásában újabb kutya közelít a bika bal oldalához. A negyedik eb a felbőszült állat jobb szarvánál tűnik fel, szorult helyzetében élet-halál tusáját vívja. A feszült küzdelem színtere egy itáliai város utcája, melynek épületei a háttérben jelennek meg. A kép bal felső sarkában kilátás nyílik az épületek mögötti dombos tájra és a fölötte ragyogó kék égboltra. A hátoldalon a magyar Királyi Postatakarékpénztár Árverési Csarnokának vignettája 1936-ból. |
| JELZÉS: |
balra lent: "C.W.d.H" (utólagos) |
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A festmény a 19. század vége óta nyomon követhető magyar magángyűjteményekben. Első ízben 1898-ban tűnt fel gróf Karátsonyi Jenő képtárának katalógusában, majd a művet a teljes kollekció 1937-ben történt árverezéséig a budai Karátsonyi-gyűjteményben őrizték, amelynek egy 20. század elején készült enteriőrfotóján a mű jól felismerhető. A mű ezt követően különböző magángyűjteményekben lappangott egészen addig, amíg 2008-ban ismét felbukkant a hazai műkereskedelemben. A kép az állatfestőként ismert német Roos művészcsalád jeles tagjának, az 1677-től Itáliában élt Philipp Peter Roos-nak (Rosa da Tivoli, 1657-1706) jellegzetes stílusát idézi, és mind méretét, mind minőségét tekintve a festő főművei közé sorolható. A magyarországi köz- és magángyűjteményi állományon belül egyértelműen kiemelkedő alkotásról van szó: a Szépművészeti Múzeum Philipp Peter Roos két kisméretű, meglehetősen rossz állapotú művét őrzi, továbbá egy neki tulajdonított harmadik kompozíciót. Egykor hazai magángyűjteményben őrizték a mester egy korai, juhokat ábrázoló párképét, ezek őrzési helye azonban ma ismeretlen. A festmény mindezek alapján a kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű, pótolhatatlan eleme, mert egy jelentős művész elsőrangú, gyűjtéstörténeti vonatkozásban dokumentumértékű, a magyarországi köz- és magángyűjteményi állományban hiánypótló alkotása. |
|
|
|
|
|
