| MEGNEVEZÉS: |
Ács Tamás (Thomas Ach) latin nyelvű nemesség- és címerkérő folyamodványa. (Kelt: 1637. november 29. előtt) |
| KOR: |
1637. november 29. előtt |
KELETKEZÉS HELYE: |
|
| ANYAG: |
papír |
| TECHNIKA: |
kézírás, tinta, festett |
| MÉRET: |
magasság: 31.00 cm; szélesség: 21.00 cm; terjedelem: 1.00 lap |
| LEÍRÁS: |
A kérvényezett címer kézzel festett, színes rajzával.
Tartalma: Ács Tamás kéri a királyt (feltehetően III. Ferdinándot), hogy hűséges szolgálatai fejében „Magyarország egykori felséges királyainak, az ő elődeinek szokása szerint” kegyeskedjen Magyarország nemesei közé emelni őt, Ács Tamást, továbbá feleségét, Borbálát, fiát, Benedeket és leányait, Orsolyát, Erzsébetet és Ilonát, valamint adományozza nekik a folyamodvány bal alsó sarkában megfestett címert.
A folyamodvány hátlapján, a külzeti cím („Ács Tamás alázatos folyamodványa”) mellett Dömölky Pál, Ács Tamás földesura által írt támogató nyilatkozata, mely szerint a folyamodó szabad személyt ajánlja az uralkodó figyelmébe.
A folyamodványon nem szerepel a kancellár királyi beleegyezést rögzítő feljegyzése. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A címer és nemességkérő folyamodványok a mohácsi vészt követően elengedhetetlen részeivé váltak a magyarországi nemesség- és címeradományozás folyamatának. A folyamodó, miután megíratta a szöveget, megfestette a kért címert – és esetenként valamely befolyásos személlyel vagy személyekkel ajánlást íratott a folyamodvány hátuljára –, beadta azt a királyi kancelláriára, ahol elbírálták az ügyet. Kedvező határozat esetén a kancellár rávezette a folyamodványra a királyi beleegyező döntés tényét és dátumát, majd elindult az adománylevél kibocsátásának folyamata. Mint egy adott család nemesítésének kiindulópontjai, a folyamodványok a magyar családtörténet és címertan jelentős forrásának tekinthetők, különösen, ha az ügymenet végén adományozott címer, esetleg az adományosok köre eltért a kérvényben feltüntetettől. Ezenkívül, ha a címeradomány vagy annak szövege nem maradt fenn, vagy a címert nem festették meg az oklevélben, pótolhatatlan adatokat hordozhatnak a családdal és címerével kapcsolatban. Ennek a folyamodványnak szokatlan voltát az adja, hogy nem szerepel rajta a szokásos "concessit-formula", azaz a kancellárnak a királyi beleegyezést rögzítő feljegyzése. Ennek alapján azt gondolhatnánk, hogy a kérés nem talált kedvező fogadtatásra, azonban Kempelen Béla (Magyar nemes családok. I. kötet, Budapest, 1911, 17. p.) megemlíti, hogy az Ács Tamás és fia, Benedek részére 1637. november 29-én kiadott címereslevelet a kiadvány megjelenésének idején a Veszprém Megyei Levéltár őrizte, s, hogy az armálist Vas vármegye két alkalommal, 1638-ban és 1734-ben is kihirdette, tehát a család mégis megkapta az adományt. (Az oklevél jelenleg nincs a Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Megyei Levéltára őrizetében.) Ami az alapvető családtörténeti szakirodalmat illeti, Nagy Iván (Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. I-XII. kötet, Pest 1857-1868) és a magyar Siebmacher (J. Siebmacher`s grosses und allgemeines Wappenbuch; Magyarország, Horvát-Szlavónia és Erdély nagy címerkönyve; Szerk: Nagy I., Csergheö G., Bárczai O., Bojnicic I., 1885–1892) nem ismeri a családot. Kempelen Béla viszont, mint láthattuk, igen, sőt a címereslevél adatait kiegészíti azzal, hogy 1801-ben Veszprém, 1826-ban pedig Baranya vármegye nemességigazolást adott ki a család részére, illetve azzal, hogy Ács József fiai 1795-1801 között nemességigazolási pert folytattak, melynek végén a Helytartótanács igazolta nemességüket. A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában a Helytartótanácsi Levéltár, Departamentum nobilitare (C 57) anyagában megtalálhatók az Ács családra vonatkozó, fent említett nemességigazolási ügyeikkel kapcsolatos iratok, egyéb, velük kapcsolatos iratanyag azonban a nyilvántartások alapján a Levéltárban nem fellelhető. Fentiek értelmében Ács Tamás latin nyelvű nemesség- és címerkérő folyamodványát a magyar hivataltörténet, családtörténet és címertan jelentős forrása, ezért a nemzeti kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan eleme. |
|
|
|
|
|
