| MEGNEVEZÉS: |
A Budapest XII. kerület, Árnyas úti, egykori tüdőszanatórium épülete bejáratának díszítőszobrai (2 db), 1955 |
| KOR: |
1955 |
KELETKEZÉS HELYE: |
|
| ANYAG: |
mészkő |
| TECHNIKA: |
faragott |
| MÉRET: |
|
| LEÍRÁS: |
Az egykori budapesti (Árnyas úti) Korvin Ottó Kórház tüdőszanatóriumi épületének főbejárati lépcsője két oldalát díszítő szoborpár. A védetté nyilvánított tárgyegyüttes két elemből áll:
1) Borsos Miklós (Nagyszeben, 1906 – Budapest, 1990): Napozó férfi, 1955 (műtárgy-nyilvántartási azonosító: 205365);
2) Medgyessy Ferenc (Debrecen, 1881 – Budapest, 1958): Napozó nő, 1955 (műtárgy-nyilvántartási azonosító: 313052). |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
Borsos Miklós Napozó férfi című szobrának elkészítésére a Magyar Népköztársaság Képzőművészeti Alapja 1954-ben kérte fel a művészt. A művet a „B/7. Tüdőszanatórium” külső főbejárati lépcsőjének egyik oldalára való elhelyezésre szánták. A figura jobb karja alatt megjelenő (a reneszánsz korszak tudományos-asztrológiai Nap-jelképét idéző) szimbólum, mely a szobrot allegóriává teszi, megteremti az összefüggést egy (eredeti) címében és testtartásában semlegesnek mondható aktszobor és a tüdőszanatórium rendeltetése között. A szoboralak erőteljes formái – Borsos elveinek megfelelően – tökéletes összhangban állnak az enyhén nagyvonalú megmunkálással és a mészkő tulajdonságaival is. Jóllehet férfiaktokat meglehetősen gyakran rajzolt a művész, gyakorlatilag ez az egyetlen ilyen tematikájú kivitelezett szobra. A Napozó férfinek kimondhatjuk egyedi mivoltát, ami különleges helyet biztosít neki a Borsos-életműben. Az épület bejáratának másik oldalán helyezkedik el a szobor párdarabja. Medgyessy Ferenc Napozó nő című szobrához tartozó, Borsoséhoz hasonló tartalmú megbízólevél nem került elő, de feltehetőleg ehhez a műhöz is tartozott ilyen. Ismeretes a szobor kisméretű gipszmodellje, valamint az életnagyságban készített agyagmodell, melyről gipszmintát készítettek. Kivételesen ritka pillanat az a magyar művészet történetében, hogy két ilyen kiváló, nagyformátumú szobrászegyéniség műve ma együtt, eredeti helyén látható. Medgyessy Ferenc és Borsos Miklós kapcsolata emellett kivételesen jó volt. A Napozó férfi szobra számos hasonló tematikájú alkotás előzményének tekinthető, Medgyessy Ferenc életművében a Napozó nő viszont több ilyen témájú alkotás utolsó, záró darabja. Az egykori tüdőgondozó elé készített szobor-együttest ezért akár a két művész közti, szimbolikus "stafétabot-átadásnak" is tekinthetjük. Medgyessy tartalmi törekvéseit Borsos mintegy folytatta. E két monumentális munka egy 1954-55-ben létrejött, és szerencsésen fennmaradt szobor-együttesnek keletkezéstörténetileg és eszmei-esztétikai tekintetben egyaránt igazolhatóan összetartozó részei. A szoboregyüttes magas művészi színvonalára, ritka együttműködésben történt létrejöttének körülményeire, valamint az adott épülethez kötődő voltára tekintettel a magyar kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan javai közé tartozik. |
|
|
|
|
|
