| MEGNEVEZÉS: |
I. Ferenc József által adományozott nemesség-, előnév- és címeradomány dr. Rittinger Imre és családja részére. (Kelt: Bad Ischl, 1913. július 29.) |
| KOR: |
1913. július 29. |
KELETKEZÉS HELYE: |
Bad Ischl |
| ANYAG: |
pergamenpapír, viasz, réz, fa |
| TECHNIKA: |
tinta, kézírás, festett, egészbőr kötés |
| MÉRET: |
terjedelem: 7.00 oldal;
egyéb méret(ek): A tárolódoboz (fatok) mérete: 53x34 cm |
| LEÍRÁS: |
I. Ferenc József magyar király, gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök és báró Burián István király személye körüli miniszter autográf aláírásával. Címerfestménnyel és címerleírással. A színes címerrajzon Krahl E. szignóval. Aranyzsinórral átfűzött, dúsan aranyozott, dombornyomott bőrkötésben, réztokban lévő függő viaszpecséttel, zöld bőrborítású, rézcsatos fatokban.
Tartalma: Ferenc József király dr. Rittinger Imrét, a Mátra-Körösvidéki Helyiérdekű Vasút Rt. főfelügyelőjét, annak a közlekedés terén kifejtett sikeres munkásságát és egyéb, meg nem nevezett szolgálatait elismerve a feleségétől, Gyócs Róza Saroltától született Imre Károly József nevű fiával együtt a „temesmórai” előnév, és a szövegben is leírt címer használata mellett Magyarország nemeseinek sorába emeli.
A családnak adományozott címer a következő: kék mezőben felülről hatágú arany csillagtól, alulról arany rózsától kísért arany harántpólya, a koronás pántos sisakon hat, legyező alakban elhelyezkedő aranynyelű zászló, melyek közül a jobboldali három vörössel és ezüsttel, a baloldali három kékkel és arannyal vágott, a sisaktakarók pedig jobbról kék–arany, balról vörös–ezüst színűek. |
| JELZÉS: |
címerrajzon: Krahl E. |
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A címereslevél formailag a kiegyezés utáni magyar címeres nemeslevelek tipikus példánya. Vörös, Magyarország középcímerével díszített, dombornyomott bőrborítójú könyv alakjában, az irattípus esetében kötelező módon pergamenre írva adták ki, fémtokba rejtett, aranyzsinóron függő királyi pecséttel megerősítve. Az irat kiállítása a korban megszokott módon díszes: az egyes oldalakat ornamentikus keret díszíti, az egyébként egyszerű fekete tintával, szép könyvírással írt szövegben a fontosabb elemeket – a királyi címsort, a személyneveket – rendkívül igényes, szép kalligráfiával és különböző színekkel emelték ki. Az oklevél kifogástalan állapotban maradt fent, köszönhetően egyrészt aránylag nem túl régi keletkezési idejének, másrészt pedig a hozzá való zöld, rézcsatos fatoknak, amelyben ma is tárolják. A magyar nyelvű szöveg szerint Ferenc József király dr. Rittinger Imrét, a Mátra-Körösvidéki Helyiérdekű Vasút Rt. főfelügyelőjét annak a közlekedés terén kifejtett sikeres munkásságát és egyéb meg nem nevezett szolgálatait elismerve, a feleségétől, Gyócs Róza Saroltától született Imre Károly József nevű fiával együtt a „temesmórai” előnév és a szövegben is leírt címer használata mellett Magyarország nemeseinek sorába emelte. A családnak adományozott címert a XV. század eleje óta hagyományos – bár 1867 nyarától 1910–11-ig felfüggesztett – magyar szokásnak megfelelően az oklevél elején, a királyi címsorral szemközti oldalon festette meg Ernst August Krahl bécsi udvari címerfestő. A kiadott oklevelet a király saját, az utolsó oldalon a szöveg alatt látható aláírásával hitelesítette, ugyanott jobboldalt az akkori király személye körüli miniszter, rajeci báró Burián István ellenjegyezte, végül Ulrich Mihály királyi tanácsos, a király személye körüli magyar királyi minisztérium segédhivatali főigazgatója az 1572/1913 iktatószámon annak rendje és módja szerint beiktatta a Királyi Könyvekbe (MNL OL K 19 – 73. köt. – 71-72.). Az Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára anyagában a nyilvántartások alapján a Királyi Könyveken és a nemességadománynak a király személye körüli minisztérium elnöki iratai között található ügyiratán (MNL OL K 20 – 1913 –1572. ikt. sz.) túl nem található nyoma a családnak. Nagy Iván érthető módon (jóval az adománytétel előtt jelent meg a műve: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. I-XII. Pest 1857-1868) nem ismeri a családot, Kempelen Béla műve (Magyar nemes családok. I-XI. kötet, Budapest, 1911-1932) viszont igen, de csak Rittinger Imrét és közvetlen családját ismerteti. Eszerint a nemességszerző, aki később vasúti igazgatósága mellett királyi kormányfőtanácsos is lett, 1871. szeptember 13-án született Temesvárott, 1896-ban elvette az oklevélben is említett Gyócs Róza Saroltát, akitől Imre fia (utóbb a Pénzintézeti Központ főügyésze) született 1897-ben, majd felesége 1913. évi halála után, 1914-ben újra megházasodott, második felesége okányi Szlávy Irén lett. A fentiek miatt címereslevél a magyar társadalom-, család-, művelődés- és művészettörténet kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan forrásértékű dokumentuma. |
|
|
|
|
|
