| MEGNEVEZÉS: |
III. Ferdinánd által adományozott címereslevél Böröndy András és anyja, Katalin, valamint testvére, Katalin részére. (Kelt: Bécs, 1640. április 17.) |
| KOR: |
1640. április 17. |
KELETKEZÉS HELYE: |
Bécs |
| ANYAG: |
pergamen |
| TECHNIKA: |
kézírás, festett |
| MÉRET: |
magasság: 56.00 cm; szélesség: 66.00 cm |
| LEÍRÁS: |
Tartalma: az uralkodó Böröndy Andrást és anyját, Katalint, valamint testvérét, Katalint megerősíti nemességükben, valamint címert adományoz számukra. A latin nyelvű oklevél szövege több helyen jelentősen megkopott, elhalványult, néhány helyen olvashatatlan. Az oklevél corroboratioja szerint a magyar királyi titkos pecséttel volt megerősítve. A szöveg datum per manus formulával és teljes méltóságsorral zárul. A szöveg alatt, bal oldalt aláírás található. A kihajtott plicán az adomány Győr vármegyei kihirdetésre vonatkozó záradék olvasható (Győr vármegye 1640. augusztus 6-án tartott nemesi közgyűlésén hirdették ki.) Az oklevélről a pecsét elveszett. A plicán két helyen szabályos kör alakú bemetszés látható, mely bizonyosan a sodrat befűzésére szolgált. A pecsét valószínűleg szétolvadt, erre utalnak az oklevél felületén található viaszfoltok. Az oklevél anyaga pergamen, a hajtásoknál kikopva, kiszakadozva. Nagyjából a pecsét nagyságában, alakjában az oklevél alsó harmadának közepén nagyobb, kb. 10 cm átmérőjű szakadás található. A szakadásokat papírral pótolták. A megfestett ábrázolása szerint a címer: álló reneszánsz pajzson kék mezőben zöld dombon szemben álló férfialak, felemelt jobbjában karddal, balját övén nyugtatva. Sisakdísz: kardot tartó behajlított kar. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A címereslevelet III. Ferdinánd bocsátotta ki Bécsben 1640. április 17-én. Az oklevélben Böröndy András szolgálataira általánosságban hivatkozva, őt és anyját, Katalint, valamint testvérét, Katalint az uralkodó megerősíti nemességükben, és címert adományoz számukra. Az oklevél szövegében szerepel a címer leírása, valamint (az oklevél bal felső sarkában) az ábrázolása. Az oklevél hitelességével kapcsolatban nem merült fel gyanú, az mindenben megfelel a hasonló nemesség- és címeradományozó okleveleknek. Az egyébként is erősen formuláris forrástípus ezen darabjának szövege mindenben követi az általánosan ismert megfogalmazást. Az oklevél corroboratioja szerint a magyar királyi titkos pecséttel volt megerősítve. A szokott módon datum per manus formulával és teljes méltóságsorral zárul a szöveg. A szöveg alatt, bal oldalt aláírás található. A kihajtott plicán az adomány Győr vármegyei kihirdetésére vonatkozó záradék olvasható. A szöveg egységes írásképét az első két sor scriptura longior megformálása, az intitulatio további részeinek kiemelése és a szövegvégi honoris szó majuszkuláris írása törik meg. A szöveg több helyen jelentősen megkopott, elhalványult, néhány helyen olvashatatlan. Az oklevél szövegében a címerleírás hajtásnál nagyrészt kikopott. Az oklevélről a pecsét elveszett. A plicán két helyen szabályos kör alakú bemetszés látható, bizonyosan a sodrat befűzésére szolgált. A pecsét valószínűleg szétolvadt. Erre utalnak az oklevél felületén található viaszfoltok. Az oklevél anyaga pergamen, hajtásoknál kikopva, kiszakadozva. Nagyjából a pecsét nagyságában, alakjában az oklevél alsó harmadának közepén nagyobb (kb. 10 cm átmérőjű) szakadás található. A szakadásokat papírral pótolták. A Királyi Könyvekben nem található bejegyzés az oklevéllel kapcsolatban, a rendelkezésre álló ismeretek szerint a benne rejlő információkat egyedül maga az oklevél hordozza. A Győr, Sopron, Vas és Veszprém megyék határterületein birtokos Böröndy család történetének jelentős állomása volt a szóban forgó oklevél kibocsátása. Valamennyi, korábban említett tudományterület számára egyedi, pótolhatatlan, azaz máshonnan be nem szerezhető adatokat tartalmaz az oklevél. A Böröndy-címer egyetlen korabeli előfordulásáról van szó, s a 18. században már jól (jobban) dokumentált család korábbi, nemességszerző generációjának ez az egyetlen említése. A fegyvert tartó vitéz, mint heraldikai alak a korszakban korántsem ritka, egészalakos megformálása azonban a ritkábban előforduló címerábrák közé helyezi. Tekintettel arra, hogy az adománylevél adattartalma más forrásból nem ismert, valamint ritka címerábrázolására az a magyar társadalom-, család-, művelődés- és művészettörténet kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan forrásértékű levéltári dokumentumának tektintendő. |
|
|
|
|
|
