| MEGNEVEZÉS: |
Gustav Mahler cseh-osztrák zeneszerző, karmester tintával írt, autográf, aláírt, német nyelvű levele gróf Zichy Géza, a Magyar Királyi Operaház intendánsa számára „Hochgeborener Herr Graf!” megszólítással. (Kelt: Budapest, 1891. február 12.) |
| KOR: |
1891. február 12. |
KELETKEZÉS HELYE: |
Budapest |
| ANYAG: |
papír |
| TECHNIKA: |
tinta, kézírás |
| MÉRET: |
magasság: 34.00 cm; szélesség: 21.50 cm; terjedelem: 1.00 oldal |
| LEÍRÁS: |
Tartalom: Mit Bezugnahme auf unsere heutige Unterredung undim 6in[n]e [?] derselben, erkläre ich mich – unter voller Wahrung meiner contraktlichen Ansprüche – bereit, auf meinen alten bisherigen Vertrag zu verzichten, und mit Euer hochgeborenen einen neuen, auf Grundlage der neuen Statuten zu schließen. Die Bedingungen dieses neuen Vertrages müßsen [sic!] folgende sein:
I. Dauer vom Tage des Abschlusses bis zum 1. Oktober 1892
II. die Punktationen wären durchaus die alten, bis auf jene Specialbestimmungen, welche sich in Folge der neuen Statuten als mit denselben in Widerspruch stehend erweisen, und welche mit denselben in Einklang zu bringen wären.
III. Am 15. Mai 1892 erhalte ich, falls nicht inzwischen mir neuer Vertrag geschlossen wurde, eine Abfindungssum[m]e von 25 000 fl[orenis] – sage fünfundzwanzig tausend Gulden öst[e]r[reichisch], welche mir an der Cassa der k[öni]gl[ichen] Oper ohne jeden Abzug in Baarem zu bezahlen sind.
IIe. [?] wären mir jene Beträge, welche ich während der Dauer meiner ganzen Amtsführung an den zu gründenden Pensions- fond der k[öni]gl[ichen] [?] Oper gezahlt habe, von dem Cassa der k[öni]gl[ichen] Oper am 15. Mai 1892 zurückerstatten.
Utalva mai beszélgetésünkre, és arra, amelyet folyó hó 6-án folytattunk, késznek vallom magamat – szerződésben foglalt igényeim teljes megőrzése mellett – eddigi szerződésemről lemondani, és Méltóságoddal egy újat kötni az új statútumok alapján. Ezen új szerződés feltételei a következők lesznek:
I. Tartama a megkötés napjától 1892. október 1-ig.
II. A szerződés pontjai a régiek lennének, kivéve azon különleges rendelkezéseket, amelyek az új statútumok következtében azokkal ellentétben állóknak bizonyulnak, és amelyek így velük összhangba hozandók lennének.
III. 1892. május 15-én, ha közben nem kötnek velem új szerződést, 25 000 Ft – huszonötezer osztrák forint – lelépési díjat kapok, amelyet a Királyi Operaház pénztáránál számomra minden levonás nélkül készpénzben kifizetni tartoznak.
IIe [?] Azon hozzájárulásokat, amelyeket egész hivatali időm alatt a Királyi [?] Operaház megalapítandó nyugdíjalapjába fizettem, a K. Operaház pénztára nekem visszatérítené.
|
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
Gustav Mahler a Magyar Királyi Operaház élén eltöltött három esztendeje a magyarországi operakultúra egyik kiemelkedő fejezete. Az 1884-ben megnyílt budapesti oparaház igazgatói székét az akkor még sokkel inkább karmesterként, mint zeneszerzőként ismert Mahler 1888 októberében foglalta el. Igazgatói működése élesen megosztotta a nagyközönséget és a sajtót egyaránt: hívei az általa létrehozott előadások minőségét emlegették fel, a tagadhatatlan fejlődést egyértelműen Mahler kompromisszumra nem hajló művészi igényességének tudva be, míg az ellentábor az igazgatónak a társulat tagjaival szemben tanusított udvariatlanságot, valamint a repertoár kevéssé nemzeti irányultságú összeállítását hányta szemére, az Operaház élére magyar vezetőt követelve. Az egymást követő évadok műsorpolitikáját áttekintve nyilvánvaló, hogy a zeneigazgató bizonyos mértékig igyekezett kritikusai kedvére tenni, a helyzet azonban 1890 őszére olyannyira elmérgesedett, hogy Mahler háttértárgyalásokat kezdett egy másik állás elfogadásáról. Miután pedig a következő év elején Beniczky Ferenc helyett a "tiszta magyar operakultúra" egyik legádázabb védelmezőjeként ismert gróf Zichy Géza lett a ház legfőbb vezetője, Mahler helyzete tarthatatlanná vált, és március közepén távozott is hivatalából, hogy a hamburgi operához szerződjék. Jóllehet Mahler magyarországi működéséről egész monográfia született Zoltan Roman tollából, Budapestről való távozásának pontos előzményeivel kapcsolatban mindmáig sok a találgatás. A budapesti, 2013. októberi könyvárverésen felbukkant autográf levél ezért különleges jelentőségű dokumentum – annak ellenére is, hogy a levél szövegének egy változata már korábban is ismert volt: az University of Western Ontario könyvtárának Gustav Mahler – Alfred Rosé gyűjteményében ugyanis fennmaradt a levél fogalmazvány (E6-MC-323), amelyet Roman kötete és Franz Willnauer nemrégiben megjelent levélkiadása is közöl. A fogalmazvány és a most felbukkant (búcsúzó formulát és aláírást is tartalmazó, teljes) szövegváltozat közötti eltérések ugyanakkor sokatmondók és dokumentumértékűek: arról árulkodnak, hogy a konceptus papírra vetéskor Mahler igen felindult lehetett. Első haragjában például "csupán" Hochgeehrter Herr-ként szólította meg a grófot – e tapintatlanságát utóbb Hochgeborener-re korrigálta. De éppen ily sokatmondó, milyen kuszává bonyolódik az első lejegyzésben a Zichy által fogalmazott új szabályzat egyes tézisei és a Mahler addig érvényes szerződésének pontjai közötti ellentmondásokra utaló rész: a konceptus még a „jene Specialbestimmungen, welche sich in Folge der neuen Statuten als mit denselben in Widerspruch stehend erweisen” megfogalmazással él, amelyet az időközben önuralmát alighanem visszanyert Mahler utólag egyszerűsített „jene Specialbestimmungen, welche im widerspruch mit dem neuen Statuten stehen” formára. Az utolsó mondatban eredetileg egyszerűen „am selben Tage” határidővel említett fizetési követelést pedig a végleges változat am 15. Mai 1892 formában pontosítja. A két szöveg között még több hasonló eltérés fedezhető fel, amelyek mind a mennél világosabb megfogalmazás szándékát tükrözik – a dokumentumból nyerhető legfontosabb információ azonban az, hogy ezt a korábban csupán fogalmazványként ismert levelet Mahler valóban letisztázta és elküldte Zichy Gézának. Zoltan Roman ugyanis kétségét fejezte ki e ténnyel kapcsolatban ("akár küldött ilyen levelet, akár nem...", i.m. 183. o.) s ezt a kételyt Willnauer is osztja. Ráadásul a most felbukkant végleges változat alján dátum is szerepel (Budapest 12. Feber 1891.), ami ugyancsak a levél tartalmának – és a hosszas alkufolyamatban betöltött funkciójának – újraértékelésére ad módot, lévén Zoltan Roman az 1890. márciusi események ismertetésébe illeszti a levél idézetét, míg Willnauer "Ende Februar – Anfang Marz" datálást javasol. Az ennél (a tárgyalások gyorsaságához mérve) jelentősen korábbi, február 12-i dátum immár nem hagy kétséget, hogy Mahler már egy hónappal a tárgyalások lezárulta előtt azt a 25.000 forintnyi végkielégítést javasolta, amelyet utóbb az Operaház is elfogadott (a március elején terjedő sajtópletykák tehát, melyek szerint a távozó igazgató 40.000 forintot követelt volna, alighanem légből kapottak voltak). A Mahler-levélnek nem csupán az kölcsönöz különös jelentőséget, hogy a magyar operatörténet egyik csillagórájához (pontosabban annak lezárultához) kapcsolódik, de a Mahler sokat vitatott távozásával kapcsolatos – a korábban ismert dokumentumokból nyert – ismereteinket számos fontos részlettel is kiegészíti. Fentiek alapján a dokumentum a magyar és egyetemes zenetörténet és operatörténet kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan forrása. |
|
|
|
|
|
