| MEGNEVEZÉS: |
Trónoló Mária gyermekével, Szent Donninóval, Szent Péter vértanúval és két angyallal |
| KOR: |
1479 |
KELETKEZÉS HELYE: |
Itália |
| ANYAG: |
fa |
| TECHNIKA: |
tempera, aranyozott |
| MÉRET: |
magasság: 195.00 cm; szélesség: 200.00 cm;
egyéb méret(ek): Kerettel: 270 cm × 250 cm × 28 cm |
| LEÍRÁS: |
Arany háttér előtt lépcsős kőtrónuson ül a piros ruhás, sötét köpenyes Mária, ölében a ruhátlan gyermek Jézussal. Mária balján Szent Péter mártír (alatta nagybetűs felirattal: „S. PETRUS M.”), jobbján Szent Donnino (alatta nagybetűs felirattal: „S. DONINUS”). A trónus lábazatán, középen lent feliratszalagon töredékes évszám: „14…9”. A háttérben két angyal alakja látható. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A Szépművészeti Múzeum Régi Képtárában letétként őrzött festmény a letéti kiadás kezdeményezése kapcsán került a Műtárgyfelügyelet látókörébe. A festmény a 20. század elején az egyik legjelentősebb főúri magángyűjteménybe, gróf Andrássy Gyula (1860-1929) budapesti gyűjteményébe tartozott, amely mára teljesen szétszóródott. A gyűjtemény legrégebbi képe volt és a budai palotában őrizték. Az 1919-es Tanácsköztársaság alatt az itt lefoglalt értékeket állami kezelésbe vették, ekkor került először a festmény a Szépművészeti Múzeumba. Ezt követően a festményt a tulajdonosnak visszaszolgáltatták, majd 1950-ben egy másik magyar arisztokrata család tagjától került újra a Múzeumba letétként. A festményre még magántulajdonban, az Andrássy-gyűjtemény darabjaként figyelt fel a magyar és a nemzetközi művészettörténeti szakkutatás, és közölte azt már az 1920-as évektől. A Múzeum a védési javaslatában egyértelműen állást foglalt a védettség szükségessége mellett, a festmény ritkasága és hungarikum-jellege miatt, valamint bizonyított magyarországi provenienciája miatt. A védési eljárás során szakértői véleményt az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Bölcsészettudományi Kutatóközpont Művészettörténeti Intézet készített. A beszerzett iratok, (szak)vélemények alapján megállapítható, hogy a festmény egyedülálló képviselője a magyar gyűjteményekben a közép-itáliai Marche-régió korareneszánsz oltárképfestészetének. Eredetileg egy oltárkép volt, a Quattrocento harmincas-negyvenes éveiben, Firenzében kialakult, modern, reneszánsz oltárkép-típusba tartozik. Korabeli megnevezéssel „pala quadrata”, tehát négyzetes formátumú tábla, amelyen egyetlen térszerkezetbe illesztve jelenik meg a Madonna és az őt körülvevő szentek csoportja (sacra conversazione). Eredeti díszkerete időközben elveszett. Az alkotó Antonio da Fabriano a marchei Quattrocento festészet fontos képviselője volt. A budapesti képen felfedezhető sokféle stíluskapcsolat. A kompozíció, az arcok, a súlyos drapériák, a fény-árnyék kezelés a camerinói festészet befolyását mutatják, a gazdagon kialakított architektonikus környezet, főként a trónszék kialakítása pedig inkább Padova felé mutat. Stíluskritikai érvek alapján a mű Antonio da Fabriano érett, késői korszakába tartozik, a szakvélemény és a korábbi szakirodalom alapján is meghatározható készítési éve – a festményen töredékesen megmaradt évszám kiegészítésével – 1479 lehet. A festő csekély fennmaradt életművéből kevés oltárképet ismerünk, Magyarországon pedig magán- és közgyűjteményekben ez az egyetlen neki tulajdonítható festmény. Festői kivitelezése igen kvalitásos, a szakkutatás és a nyilvánosság által is ismert, számontartott alkotás, amely jelentős magyarországi provenienciával rendelkezik, tehát több szempontból is az egyetemes és a magyar kulturális örökség pótolhatatlan és kiemelkedő jelentőségű elemének számít. |
|
|
|
|
|
