| MEGNEVEZÉS: |
Periszkop (2. évf. 1. sz., 1926. jan.) |
| KOR: |
1926. január |
KELETKEZÉS HELYE: |
Arad |
| ANYAG: |
papír |
| TECHNIKA: |
nyomtatott |
| MÉRET: |
magasság: 31.00 cm; szélesség: 22.00 cm;
egyéb méret(ek): 4 sztl. lev., 40 p., 2 sztl. lev. |
| LEÍRÁS: |
Arad, Periszkop Lap és Könyvkiadó Vállalat, 1926. A számozatlan leveleken reklámokkal. Fűzve, kiadói, illusztrált papírborítóban.
Avantgárd folyóirat. Gáspár Endre, Komlós Aladár, Lengyel Menyhért, Elek Artúr, Fannina Halle, Jüan Csen és mások írásaival, Péchy József fotóival, Pataky Sándor festményeivel, Ferenczy Béni szobraival stb. Benne Szántó György üzenete „Néhány szó a Periszkop barátaihoz és ellenségeihez” címmel, melyben a haladó szellemű folyóiratot ért támadásokról ír. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A két évfolyamot és mindössze öt (1925. március, április, május, június-július és 1926. január) lapszámot megélt aradi avantgárd folyóirat, a Periszkop nem légüres – irodalmi és sajtótörténeti – térben jön létre. A Trianon utáni erdélyi magyar irodalom születése körüli évek irodalmi vitákkal, irányzatokkal, lapalapításokkal, élénk művészeti élettel jellemezhetők, amely időszakban az avantgárd irányzatok megismertetése, követése, az új társadalmi és művészeti áramlatok térhódítása is jelentős szerepet játszott a nemzeti konzervativizmus és a "hagyományos" művészi irányok mellett. Ebből a közegből, ahogy az utókor látja, a Periszkop az avantgárd orgánumok között kiemelkedő helyet foglal el. Szellemi és közvetlen előzményeként a kolozsvári Napkelet (1920-1922), német Querschnitt és Kassák Ma című lapjai említhetők, de szűkebb környezetében, Aradon Franyó Zoltán lapja, a Genius előzte meg, amelynek Szántó György, a Periszkop későbbi alapító-főszerkesztője is munkatársa volt. A Genius egyszerű közvetítő szerepével szemben a Periszkop radikálisabb, határozott profilú, az avantgárd irányzatokhoz tisztán kötődő havilap, amelynek karaktere már Szántó György 1924-es, az új lap programját ismertető leveléből is jól látszik: "internacionalizmus és kevés szöveg, sok kép. Lesz benne minden, nemcsak irodalmi sajtkukac rágta alagút a sajtban, de Picassótól bokszmérkőzésig és felhőkarcolóig vont átmérő." A folyóirat lapszámaiban megvalósított koncepció újdonsága egyfelől, hogy a német Querschnitt mintájára átfogó olvasmányos magazin is kívánt lenni, amelyben politika, fotó, sport és a korszak emberét foglalkoztató gépi újításokról szóló írások, képek is teret kaptak, másfelől a képzőművészet arányainak növekedése valóban szélesen rajzolja ki az európai képzőművészet posztimpresszionizmustól, posztszimbolizmusról az avantgárd irányzatokig, egészen a konstruktivizmusig, Bauhausig terjedő ívét, jól mutatva az átmeneteket, hatásokat. Az előzmények között Van Gogh, Cézanne, Gauguin, Toulouse-Lautrec, Henri Rousseau művei tűnnek fel, míg a közvetlen kortársak közül Modigliani, Picasso, Cocteau, Chagall, Kandinszkij, Kokoschka, Léger, Moholy-Nagy munkáival találkozhatunk a nemzetközi vonalból.
Ezek mellett a magyar századelő és avantgárd alkotói (Bortnyik Sándor, Kmetty János, Tihanyi Lajos, Uitz Béla, Ferenczy Béni) kaptak felületet. Kiemelkedő, hogy a Periszkop művészeti horizontja jóval előtte járt azoknak a történelmi és társadalmi folyamatoknak, amelyeknek közegében létrejött és működött, rálátással bírt a konstruktivizmus legfrissebb törekvéseire és az éppen induló szürrealizmusra is, ez utóbbiról többek között Illyés Szürrealizmus (1925/4.) című írása is tanúskodik. A szürrealizmus az irodalom terén is jelentős szerzőkkel volt jelen a lapban, eredeti nyelven vagy fordításokban, Appolinare, Cendrars, Cocteau, Klee, Malcolm Cowley, Ivan Goll, Tristan Tzara szövegeivel találkozhatott a közönség. De kiemelhető Kassák Marinettiről és az olasz futurizmusról szóló írása is. A folyóirat recepciója szerint sem előtte, sem utána erdélyi folyóirat nem tett ennyit a képi látásmód fejlesztéséért, a modern képzőművészet megismertetéséért. A budapesti, bécsi, pozsonyi és erdélyi radikális folyóiratok sorában a Periszkop nemcsak abban egyedülálló, hogy modern képzőművészeti anyaga kiemelkedő, de abban is, hogy – egy-két konzerv helyi munkatárstól eltekintve – a későbbi, budapesti folyóiratok szerkesztői, munkatársai (pl. Illyés Gyula, Déry Tibor, Komlós Aladár, Elek Artúr) is helyet kaptak már. Szántó György főszerkesztői munkáját Budapestről Szélpál Árpád, Csehszlovákiából Fábry Zoltán, Párizsból Tihanyi Lajos segítette, akik kéziratokkal látták el az aradi szerkesztőt, a folyóirat összeköttetésben állt a bécsi és párizsi emigrációval is. Mindez érzékelteti, hogy a Periszkop jóval több egy (kis)városi helyi lapnál, koncepciója és realizálódása szerint is országhatárokat átívelő, széles perspektívájú havilap. Az Országos Széchényi Könyvtár szakvéleménye szerint az 1926. januári, s egyben utolsó Periszkop szám nem lelhető fel hazai közgyűjteményekben. A Periszkop folyóiratról teljes képet a társadalom-, irodalom- és művészettörténet számára csak ezzel az utolsó, fél év szüneteltetés után megjelent számával együtt kaphatunk, ezért a folyóirat különleges jelentőségét is figyelembe véve ez a lapszám a kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan kulturális javak körébe tartozik. |
|
|
|
|
|
