| MEGNEVEZÉS: |
Pomerium sermonum quadragesimalium (Párizs, 1517) |
| KOR: |
1517 |
KELETKEZÉS HELYE: |
Párizs |
| ANYAG: |
papír |
| TECHNIKA: |
nyomtatott, tinta, kézírás, pergamen kötés |
| MÉRET: |
egyéb méret(ek): a8 – z8 A8 = [222] lev. – 8°; gerincmagasság: 15 cm |
| LEÍRÁS: |
Et est ob temporis exigentiam: et christifidelium necessariam eruditionem triplicatum. Primum. De penitentia et eius partibus. Secundum. De uitijs in genere et specie. Tertium. De decalogi preceptis. (Impressum Parisius per Johannem bienayse pro honestis viris Johanne Petit, Francisco regnault: et Ponceto lepreux. Anno christi millesimo quingentesimoseptimo [!]) A címlap és a tabula hiányzik. Az RMK III. 147. sz. alatt tévesen 1507-ben megjelentként vették fel, a kolofonban szereplő évszám azonban hibás, a „decimus” kimaradt. A kolofon verzóján nyomdászjelvénnyel. Tintával írt, kézírásos bejegyzésekkel. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
Temesvári Pelbárt: Pomerium sermonum quadragesimalium. Et est ob temporis exigentiam: et christifidelium necessariam eruditionem triplicatum. Primum. De penitentia et eius partibus. Secundum. De uitijs in genere et specie. Tertium. De decalogi preceptis. (Impressum Parisius per Johannem bienayse pro honestis viris Johanne Petit, Francisco regnault: et Ponceto lepreux. Anno christi millesimo quingentesimoseptimo) című munkáját a Szabó Károly által szerkesztett retrospektív nemzeti bibliográfia, a Régi Magyar Könyvtár harmadik kötete 147. tételszám alatt tévesen 1507-ben megjelentként ismerteti, ám a kolofonban szereplő évszám hibás, abból a „decimus” kimaradt. Tehát a nyomtatvány valójában 1517-ben jelent meg. A nyomtatvány külföldi közgyűjteményekben (pl. Bodleian Library, British Library, stb.) több példányban is fellelhető, de hazai közgyűjteményben egy sem található. A magyar irodalom története 1. kötetének (A magyar irodalom története 1600-ig. Budapest, Akadémiai, 1964.) Temesvári Pelbártról szóló fejezete szerint a tárgyalt mű szerzője a magyar középkor legjelentősebb író-prédikátora, egyúttal az egész kései kolostori irodalom legnagyobb alakja volt. Obszerváns ferences lett, 1458-ban a krakkói egyetemre ment tanulni, s mint teológiai doktor tért haza 1471-ben Magyarországra. 1483-ban a dogmatika tanára lett rendje budai főiskoláján; 1487-ben Esztergomban működött, de azután ismét visszatért Budára és irodalmi munkásságát folytatta, fokozódó kedvvel, haláláig. 1479–1481 táján súlyos betegségen esett át, ekkor határozta el első könyvének, a Stellarium coronae Mariae Virginisnek (A Boldogságos Szűz Mária csillagkoronája), (Strassburg 1496) a megírását. Már az első könyve is beszédgyűjtemény, melynek előszavában kifejtette, hogy azokat a papokat akarja segíteni, akik az egyszerű nép előtt prédikálnak. A Stellarium azonban még nem annyira kézikönyv, mint inkább költői ihlettel megírt hálaajándék szerencsés felgyógyulása alkalmából. A Pelbárt szándéka szerinti rendeltetésre sokkal alkalmasabb volt a Pomerium sermonum (Szentbeszédek gyümölcsöskertje) című nagy kézikönyv, mely az 1489–1496 közötti évek terméke. Szerkezetileg a római misekönyv hármas felosztását (de tempore, de sanctis, commune) követi némi változtatással: a második és harmadik részt összevonta, az elsőből pedig kiemelte a különben is önálló quadragesimalet. Így jött létre Pelbárt három kötete: Sermones de sanctis, Sermones de tempore, Sermones quadragesimales. Az első kötet (de sanctis) szentekről szóló egyházi beszédeket foglal magában azokra az ünnepnapokra, amelyek nincsenek a vasárnaphoz kötve. A második kötet (de tempore) olyan beszédekből áll, melyek a voltaképpeni egyházi évhez kapcsolódnak, tehát a vasárnapokhoz és az egyes ünnepekhez. A harmadik kötet (quadragesimale) a nagyböjt minden napjára tartalmaz egyházi beszédeket. A Pomerium nem elhangzott beszédek gyűjteménye, hanem évszázados eszmék és dogmák igazolása népszerű prédikációk formájában. Racionális érvelés helyett a tekintélyelv feltétlen elfogadását hirdeti, de ugyanakkor tisztában van ennek elégtelenségével. A legnagyobb teológiai tekintéllyel, Aquinoi Tamással ő maga is elszántan szembeszáll, lándzsát törve Duns Scotus, a nagy ferences teológus igaza mellett. Az elvont tételek bizonyításai, népszerű formájuk ellenére is, nehezen köthették volna le a hallgatóság figyelmét, ha Temesvári Pelbárt nem igyekezett volna példákkal és legendákkal még tovább élénkíteni előadását. Kompendiumokat, legendáriumokat és példa- gyűjteményeket használt elsősorban forrásul, de értékesítette az egyházatyák és egyházi írók alkotásait, a görög és latin klasszikusokat, valamint az ókori héber és arab irodalmat is, és nem vetette meg a magyar népmese és népi mondavilág gazdag anyagát sem. Prédikációi valóságos tárházai a novellisztikus elemeket tartalmazó, rövidre fogott tanulságos elbeszéléseknek. Temesvári Pelbárt életművében egyértelműen együtt vannak még a középkor tipikus vonásai. Hatalmas tudása segítségével éppen annyira jártas volt a teológiában, filozófiában, mint az orvostudományokban, a fizikában, a természetrajzban és a csillagászatban. Persze csupán középkori értelemben: az egyháztól független tudományt élesen elítélte és megvetette a világi kultúra minden megnyilatkozását. Kemény szavakkal bélyegezte meg a magyar nyelvű költészetet is, kiváltképp a pajzánabb szerelmi kantilénákat. Összegez és lezár egy hatalmas korszakot. Hatása is nagy; műveinek sok kiadása mellett erről tanúskodik, hogy magyar kódexirodalmunk prédikációs anyagának több mint a fele a Pomerium, kisebb mértékben pedig a Stellarium és a Rosarium fordításán alapszik. Temesvári Pelbárt és a Pomerium ismertsége, használata sem korlátozódott Magyarországra, hanem Európa-szerte olvasták. E példányban is francia és német nyelvű bejegyzések tanúskodnak erről, valamint arról is, hogy az elmúlt évszázadok során ez a példány sem lehetett folyamatosan hazai tulajdonban. Temesvári Pelbárt Pomeriuma csonka állapota ellenére is a magyar irodalomtörténet, egyháztörténet, művelődéstörténet és könyvtörténet kiemelkedő jelentőségű és – hazai közgyűjteményben nem elérhető – pótolhatatlan dokumentuma. |
|
|
|
|
|
